A kompetenciafejlesztő oktatás

A kompetencia szemléletű oktatás a "PISA- sokkot" követően jelent meg Európa-szerte, a tartalomközpontú oktatás alternatívájaként.

Spencer Kagan amerikai pedagógus "Kooperatív tanulás" című könyvében találóan fogalmazza meg a módszer lényegét: "A mai pedagógia fő kérdése az egész világon nem a MIT tanítsunk, hanem milyen készségeket, képességeket, tanítsunk".

Az oktatás célja továbbra is tudás megszerzése, de ez a tudás több mint az egyszerű információ. Nem az enciklopédikus ismeretek megszerzését, nem tények, és adatok reprodukálását jelenti. Olyan képességek, és készségek kialakítására törekszik, melyek új gondolkodási rendszer elsajátításához vezetnek. Kompetenciák birtokában a diákok képessé válnak az önálló problémamegoldásra: megtanulják, hogyan kell már meglévő tudásukat alkalmazni, a hiányzó tudást megszerezni, az összefüggéseket megérteni, megfelelő megoldásokat találni, és tapasztalataikat felhasználni.

Kagan szerint a hagyományos tanórák a diákok alaptermészetét gúzsba kötik: a diákok érvelni akarnak, kérdéseket feltenni, véleményt nyilvánítani. Ezért, ha teret adunk ezeknek a természetes megnyilvánulásoknak, akkor azzal óriási alkotó energiát szabadíthatunk fel.[1] Vagyis nem akkor tanulnak a diákok a legtöbbet, ha tanítani akarják őket, hanem ha saját motivációt éreznek az ismeretszerzésre.

Az információszerzés, a gondolkodási, a társas, és a kommunikációs készség megszerzését tartja Kagan elengedhetetlennek. Ezek birtokában a diákok maguk választják ki a tanórán feldolgozandó témákat, az anyag elemzése (forráshasználat), a téma megtárgyalása, az értékelés önálló munkával történik. Akkor beszélhetünk sikerről ha a diákok alkotó módon gondolkodnak, és alkalmazni tudják szerzett információikat.

[1] Spencer Kagan: Kooperatív tanulás