Csodák az evangéliumokban (2.)

A csodálatos gyógyítások ma már nem jelentenek különösebb nehézséget. A természet-csodák más kategóriába tartoznak. Ha hisszük, hogy Krisztus valóban Isten hatalmával rendelkezett, akkor nincs semmi meglepő abban, ha csodatételei teremtő erőről tanúskodnak. Ha nem hisszük, hogy benne Isten hatalma jelent meg, kénytelenek vagyunk olyan magyarázatokhoz folyamodni, melyek szerint a szemtanúk hallucináltak, csalás áldozatai lettek vagy a feljegyzés szövege a többszöri átörökítés folyamán módosult.

Csodás történet a víz borrá változtatása. Egy író azt próbálja elhitetni, hogy a víz mindvégig víz maradt, és Jézus csak elhitette a násznéppel, hogy bort szolgál fel. Ez az ige meg nem értéséről tanúskodik.

Az Újszövetségben a csodák inkább, mint jelek említtetnek. A szemtanúkat nem valamiféle varázslattal akarják elkábítani, a csodákban sokkal fontosabb az, hogy mit jeleznek, mit fejeznek ki. Az Úr nem értékelte nagyon magasra azt a hitet, amelyet csupán a csoda látása szült. Arra vágyott, hogy az emberek a csoda igazi értelmére döbbenjenek rá. Ezek a csodák egy messiási korszak jelei voltak, amelyről már az Ószövetség prófétái jövendöltek. A csodák hatalmas isteni cselekedetek, amelyek arról beszélnek, hogy Isten hatalma az emberiség életébe lépett be. Az az erő, mely a betegségek legyőzésében olyan hatásos volt, azonos azzal, amely legyőzheti a bűn minden formáját. Gyógyító hatalmának látható működése bűnbocsátó hatalmának volt nyilvánvaló jele. Így a csodálatos gyógyítások bizonyos értelemben a lélek bűntől való szabadulásának voltak példázatai. A természet-csodák is a messiási kor jelei voltak: a történelemnek ezt az időszakát egy egészen egyedülálló termékenység jellemezte. Erre mutattak a bor jelképe és a kenyér megsokasítása. A menyegzői ünnep is a messiási kor jelképe, Isten királysága elközelített. Az új rend, amit az Úr meghirdetett, magasabbrendű volt, mint az ószövetségi kor. A kenyér- és halszaporítás csodája emberfölötti hatalom csodatételei voltak. Ha racionálisan próbálnánk felfogni, megfosztanánk leglényegesebb vonásaitól. A kenyér megsokasítása a messiási kor jelképe volt; ez kifejezte a táplálék nagy bőségét, amit Krisztus ad az embereknek, aki Isten igazi kenyere. A legnagyobb tanítás, amit a Biblia csodás eseteiből leszűrhetünk: legyen hitünk Istenben. A csodák azért jegyeztettek fel, hogy az emberi történelembe beáramlott isteni erőről beszéljenek, mint jelek. Nem tudnánk azok igazi lényegét megragadni, ha nem ismernénk fel bennük Isten megjelenését a történelemben, amely tetőpontját Krisztus földi megjelenésében érte el. A csodák szemléltető példák, Isten királyságának dramatizált példázatai. Ezek megrendítő isteni felhívások, hogy higgyünk Istenben.

F. F. Bruce "Az Újszövetség megbízhatósága, Evangéliumi kiadó, Budapest, 1993