Csendesen, csak csendesen

… felfedezték a hangtalan gépfegyvert! Az emberi fajta boldogságáért harcoló tudomány újabb diadalát hirdeti egy rövid hír. Örömtől dagadó szavakkal bár, mégis boldog vagyok, hogy első vagyok, aki közlöm Önökkel a nagyszerű hírt, - felfedezték a hangtalan gépfegyvert! …Végre! Hát nem verekedtünk hiába,- hát nem szenvedtünk hasztalanul: felfedezték. Most már őszintén megmondhatjuk, ha volt valami kis duzzogás meg türelmetlenség a népek lelkében, hát ez volt az oka, nem rosszkedv meg ilyesmi. Kérem alássan, tessék elhinni, az a katona is ember, édes istenem- ő se lopta a füleit. Nevetséges dolog, hogy a huszadik században, a kultúra és technikai vívmányok fellendülésének nagyszerű napjaiban ott tartson még a művelt európai katona, hogy a gépfegyver egyszerűen csak belebömböljön a fülébe. Mondjuk ki nyíltan és egyszerűen, embertelenség volt az, igenis, embertelenség, az a lárma, amit az a gépfegyver csinált. Eltekintve attól, hogy az ember nem tud aludni tőle, az állandó zaj- ezt hozzáértő orvosok mondják - nagyon rossz hatással lehet az idegekre- igenis, mondjuk ki nyíltan, az ember ideges lesz tőle, sőt huzamosabb idő után, még fülzúgást is kaphat. Hát ez ma a kényelem századában, igazán nem korszerű jelenség. A hangtalan gépfegyver ilyenformán méltán sorakozik a század többi nagy találmányához, a hangtalan telefonközponthoz, a hangtalan operaénekeshez és a hangtalan ellenzékhez. Bizonyosak vagyunk benne, hogy e felfedezésnél nem áll meg a fáradhatatlan tudomány, mely az emberi boldogság és kényelem és szépség eszközeit kutatja. El lehetünk készülve a hangtalan ágyúra, a fuvolahangú puskára, a klarinéthangú gázbombára, és más kedves művészi meglepetésre. A gépfegyver csúnya, fülsértő lármájának kiküszöbölését csak egy lépés választja el még finomabb, még gyengédebb ötletektől- ki tudja, nem találja-e fel a közeljövőben valami lelkes tudós a muzsikáló gépfegyvert, mely működés közben régi, kedve keringőket játszik, sőt komolyabb operaáriákat is, a jelenlevő katonák gyönyörködtetésére, és művészi érzékének fejlesztésére. Micsoda perspektívák! Ó század! (Pesti Napló 1917)

Karinthy Frigyes: "Csendesen, csak csendesen…" in "Az elátkozott munkáskisasszony" Aqua kiadó, Budapest, 1992