Az orosz kommunizmus értelme és eredete
Az orosz kommunizmus egyszerre internacionális, az egész világra kiható jelenség, és sajátosan orosz, nemzeti képződmény, az orosz történelem által determinált. Az orosz történelem mindvégig a keleti és nyugati elemek párharcának terepe volt, ebből fakad az orosz lélek ellentmondásossága. Az orosz néplélek az orthodox egyház terméke: meghatározó jegye a tiszta vallásosság. Ennek jellemzői az aszketizmus, a dogmatizmus, az áldozat és a szenvedés tűrése a hit nevében.
A Bizánci Birodalom bukásakor (1453) az orosz nép abban a tudatban élt, hogy az orosz birodalom lesz a világ egyetlen orthodox birodalma, az orosz nép az igaz hit egyedüli letéteményese. A Harmadik Róma doktrina megfelelő ideológiai bázist nyújtott a Moszkvai Birodalom megalakulásához, a messianisztikus eszme szimbolikája pedig a birodalom összetartozásához.
A 17. századi egyházszakadás kérdése az volt, képes-e az orosz nép messianisztikus hivatásának betöltésére. A magát Harmadik Rómának nevező birodalom elvesztette eredeti hitelét, elárulta az igazi hitet, az államhatalom és az egyházi hierarchia legfelső szintje az Antikrisztus uralma alá került. A nép orthodox hite elszakadt az egyházi hierarchiától, és illegalitásba vonult. Mivel a látható világ birodalmát az igazságtalanság uralja, ezért az orosz nép az igazságon alapuló birodalmat keresi.
A péteri reformok erőszakot tettek a nép lelkén és hitvilágán, elvitatták az ország misszionárius szerepét. A 18. századi, Nyugatról érkező felvilágosodás teljesen idegen maradt az orosz nép számára, az orosz néplélekért folyó küzdelem Kelet és Nyugat között folytatódott.
A 19. században a történetfilozófus Csaadajev nyomán bukkant fel ismét az a gondolat, hogy az orosz népben potenciális adottságok rejlenek, de még nem bontakozhattak ki. Ez a jövőt illetően nagy reményekre jogosít fel, az orosz nép magasrendű küldetés betöltésére hivatott. Olyan társadalmi kérdéseket is képes megoldani, melyeket a Nyugat nem tudott. A szlavofil- nyugatos vitában mindkét fél hitt egy orosz nemzeti eszmében. A nyugatosok (Herzen) egy külön, sajátosan orosz fejlődési út lehetőségében hittek. Oroszországnak az a küldetése, hogy a Nyugatnál magasabb szinten valósítsa meg a társadalmi igazságot.
A forradalmi értelmiség (Belinszkij) azt állította, hogy az orosz nép ateista. Ez a nyomorúságban, jogfosztottságban élő emberek iránti szánalomból, együttérzésből, a szenvedés elviselhetetlenségének tudatából táplálkozik. Azért ateisták, mert nem fogadhatják el azt a Teremtőt, aki rossz, tökéletlen, szenvedésekkel teli világot teremt. Az orosz ateizmus vallásos képződmény: alapja az igazságszeretet.
A narodnyik mozgalom (Bakunyin) szerint Oroszország sajátos fejlődésvonal követésére hivatott, kikerülheti a nyugati kapitalizmust. Az anarchisták fogalmazták meg a forradalmi messianizmus gondolatát. Le akarják rombolni a régi világot, hogy romjain új szülessen. Világvége hangulat uralkodott el, az Antikrisztus eljövetelétől rettegtek.
A marxizmus szétzúzta a nép, mint szerves egység fogalmát, ellentétes érdekű osztályok léteznek. Az orosz nép alatt most már a proletariátust értették, az orosz nép messianizmusának eszméjét felváltotta a proletariátus messianisztikus küldetése. .Az orosz kommunizmus erősebben kötődött a tradíciókhoz, mint ahogy azt általában gondolják. Nem más, mint a régi orosz messianisztikus eszme transzformációja, és deformációja. A kommunizmust is isten birodalmának és a totális igazság keresése jellemzi. Totalitásra törekszik és vallásos tiszteletet vár el. Ezzel szembeszállni csak az újjászületett, Isten birodalma felé forduló kereszténység képes.
Nyikolaj Bergyajev "Az orosz kommunizmus értelme és eredete", Századvég kiadó, Budapest, 1989