Az óceáni kereskedelem a 16.-17. században

 A 16. század folyamán fellendült a kereskedelem Európa és a lakott kontinensek között. A 15. században az óceánon csak az izlandi halászhajók és az atlanti-óceáni szigetekkel kereskedő néhány spanyol és portugál hajó vitorlázott. A 16. században már mindennapossá váltak az atlanti-óceáni hajóutak, és kisebb volumenű kereskedés folyt a Csendes-óceánon is. A fő útvonalak- így a Lisszabonból Indiába, valamint a Sevillából a nyugat-indiai szigetvilágba vezető hajóút - hajózhatósága a szélrendszerektől függött.

A 16. század elején a portugálok megerősítették ázsiai bázisaikat, haderejük lehetővé tette, hogy megvédjék magukat a keleti- muszlim, arab, kínai, maláj- hajósok támadásaitól. Mintegy száz évig ők uralták az Indiába vezető utat. Kereskedelmüket változatosság, és földrajzi szórtság jellemezte. Kevés csereáruval és tőkével rendelkeztek, ezért a mellékes kereskedelmi ágazatok egész hálózatát fejlesztették ki. Főként fűszereket szállítottak Európába, de bekapcsolódtak a helyi kereskedelembe is, ők voltak az első világkereskedők. A kereskedelmet katasztrófák hátráltatták, a hajóutak rendkívüli nehézségek elé állították a tengerészeket. A hajók gyakran megsérültek, a legalsó néprétegekből toborzott legénység körében gyakran tört ki lázadás. A portugálok a világ legjobb navigátoraival rendelkeztek, noha nem voltak beható földrajzi ismereteik. Kapitányaik hozzáértőek, többnyire alacsony származásúak voltak, akik fölé nemesi parancsnokokat rendeltek. Hajóikat a profit utáni hajszában sokszor túlterhelték, és kiöregedett, elhasznált állapotban is tengerre bocsátották.

Mivel a portugálok más nemzethez tartozó tengerészeket is alkalmaztak, a hollandok már korán személyes tapasztalatokat szerezhettek az ázsiai vizeken. Délről közelítették meg Jávát, a déli vizeken hajóztak, ami azzal a veszéllyel járt, hogy a hajó túlságosan keletre sodródik (Ausztrália partjai sokáig a holland hajók temetői voltak). A Holland Kelet-Indiai Társaság 1602-ben alakult meg, több pénzzel és hajóval, mint a rivális portugál, és angol társaságok. Fegyvereket, vásznat, bársonyt, németalföldi üveget exportáltak. 1619-ben megalapították Batáviát, amivel a portugál kereskedelem fővárosát, Goát igyekeztek visszaszorítani. Az 1650-es években elfoglalták a portugálok ceyloni, és dél-indiai kikötőit. Goát is blokád alá vették. Ellenőrizték a termelést, az árakat, monopóliumot szereztek a kávé és a fűszerek Európába szállítására.

Az angol Kelet-Indiai Társaság Kínában Surat herceg révén erőteljes támogatást élvezett a hollandokkal szemben. 1643-ban hozták létre első telephelyüket, Madrast, ezt követte Bombay és Calcutta megalapítása. A gyapotért, indigóért, muszlinért, salétromért készpénzzel fizettek. 1689-ben indították útnak Kínából az első szállítmányokat, egy teaszállítmányt. A 18. században a déli vizek kerültek előtérbe (Vörös-tenger, Perzsa-öböl). A helyi kereskedelmet elsősorban rabszolgák, valamint datolya szállítására használták.

A spanyolok Spanyol-Amerikával folytattak nagyobb volumenű kereskedelmet. A spanyol életmód kellékeit exportálták, valamint rabszolgákkal látták el az ültetvényeket. Az 1550-es években újabb és újabb ezüstbányákat tártak fel az amerikai kontinensen, ez megnövelte a spanyol népesség számát, ami kibővítette az ide érkező áruk körét (ruha, fegyver, üveg, papír). Az amerikai kikötőkben ezüsttel, cukorral, borral rakták meg a spanyol hajókat. Konvojban hajóztak, hadihajók kíséretében, melyek szintén szállítottak árut. Portugál-Amerika története néhány teleppel indult a brazil partokon, a 16. század elején. Meglehetősen jó kapcsolataik voltak a rabszolga kereskedelemmel foglalkozó uralkodókkal, és illegálisan, vagy királyi engedéllyel rabszolgákat szállítottak a cukornád-ültetvényekre. De a korona már így sem tudta biztosítani, hogy elegendő rabszolgájuk legyen, ezért külföldi kereskedők is tevékenyen részt vettek a rabszolga-csempészésben. Az angolok elsőként terjesztették ki atlanti-óceáni hajózásukat a guineai partokra. Szövetárun és iparcikkeken kívül rabszolgát is csempésztek. Észak-amerikai kolóniájuknak túlságosan költséges lett volna fát exportálni Európába, ezért a nyugat-indiai szigetekkel építettek ki kapcsolatokat. A hollandok később kapcsolódtak be az amerikai kereskedelembe, 1585 körül tűntek fel a brazil partoknál. 1606-ban érkezett meg első rabszolgaszállítmányuk. 1621-ben jött létre a Holland Nyugat-Indiai Társaság, amely a spanyoloknak és a portugáloknak is szállított árut. Az amerikai kontinensről befutó hajók Amszterdamban rakták ki szálfából, kakaóbabból, perui ezüstből, brazil aranyból álló szállítmányaikat. New Amsterdamot, amelyet a Nagy-tavak környékén virágzó prémkereskedelem központjává fejlesztettek ki, az angolok 1654-ben elragadták a hollandoktól. A hollandok azonban még a 18. század elejéig abszolút elsőbbséget élveztek az amerikai kereskedelemben. A 17. századtól szorosan felzárkóztak melléjük az angolok, valamint az Új-Fundlandtól Barbadosig telepek hosszú láncolatával kereskedő franciák.

J.H.Perry The Ocean Trade, The Means of Transport, Cambridge History 1967 (ford. Kondor Zsuzsa)