Az isteni törvényekről
A törvény szó azt jelenti, hogy minden egyén egyazon meghatározott módon cselekszik. Ez a mód vagy a természet szükségszerűségétől, vagy az emberek tetszésétől függ. A természet szükségszerűségétől függő törvény az olyan, amely szükségszerűen következik magából a dolog természetéből. Az emberek tetszésétől függő törvény, melyet jognak neveznek, az olyan, amelyet az emberek az élet nagyobb biztonságára és kényelmére írnak elő maguknak és másoknak. A természet egyetemes törvényei determinálnak mindent bizonyos módon való létezésre, mégis, ezek a törvények az emberek tetszésétől függenek. Azért, mert az ember, amennyiben a természet része, annyiban része a természet hatalmának is. Mindaz tehát, ami az emberi természet szükségszerűségéből következik, azaz magából a természetből, amennyiben az emberi természet által meghatározottnak fogjuk fel - noha szükségszerűen, mégis az ember hatalmából következik.
A törvény meghatározása: olyan életelv, amelyet az ember valamilyen célból ír elő magának és másoknak. Mivel a törvények célja kevesek előtt nyilvánvaló, azért a törvényhozók, hogy a törvényeket mindenkire egyformán kötelezővé tegyék, valamilyen más célt állítottak fel, amely nagyon különbözik a törvények természetéből szükségszerűen következő céltól. A törvények szószólóinak olyasmit ígértek, amit a nagy tömeg a legjobban szeret, viszont megsértőiket olyasmivel fenyegették, amitől a nagy tömeg a legjobban fél. Ha a törvény semmi más, mint az az életelv, amelyet az emberek valamilyen célból előírnak maguknak, azért különbséget kell tenni emberi és isteni törvény között.
Emberi törvényen értem azt az életelvet, amely csupán az élet és az állam biztosítását szolgálja; az isteni törvényen pedig azt, amely csakis a legfőbb jóra, az Isten igaz megismerésére és szeretetére vonatkozik. Lényünk jobbik fele az értelmünk, arra kell hát törekednünk, hogy tökéletesítsük értelmünket. Továbbá minden bizonyosságunk egyedül Isten megismerésétől függ, mert Isten nélkül semmi fel nem fogható, sőt mindenben kételkedhetünk, amíg Istenről nincs határozott képzetünk. Minden, ami a természetben van, magában foglalja és kifejezi Isten fogalmát. Minél jobban ismerjük meg a természeti dolgokat, annál tökéletesebb lesz Istenről való ismeretünk. Egész megismerésünk nem Isten megismerésétől függ, mint inkább teljességgel Isten megismerésében van. Legfőbb javunk és boldogságunk, Isten megismerése és szeretete.
Isten parancsainak nevezzük azokat az eszközöket, amelyeknek célja Isten, mert maga Isten írja őket nekünk elő, és isteni törvénynek nevezik azt az életelvet, amely ezt a célt tartja szem előtt. Mivel Isten szeretete az ember legfőbb boldogsága és üdvössége, csak az követi az isteni törvényt, aki Istent szeretni igyekszik, nem büntetéstől való félelemből, hanem pusztán azért, mert megismerte Istent. Az isteni törvény legfőbb parancsolata tehát, hogy szeressük Istent, mint legfőbb jót. A természetes isteni törvény természete: általános érvényű, mert az általános emberi természetből vezettük le; nem követeli történetek elhívését; nem követel szertartásokat; és a legfőbb jutalma maga a törvény, az, hogy Istent megismerjük. Istent csak a nép felfogóképességének, csak gondolkodása hiányosságának megfelelően írják le, mint törvényhozót, s nevezik irgalmasnak, igazságosnak. Isten valójában egyedül természetének és tökéletességének szükségszerűségéből cselekszik és irányít mindent, határozatai és akarásai örök igazságok és mindig szükségszerűséget foglalnak magukban. Isten meghagyta Ádámnak, hogy ne egyék a jó és rossz fájáról, keresse a jót a jó kedvéért, ne pedig a rossztól való félelemből. Aki a jónak igaz ismeretéből keresi a jót, az szabadon cselekszik, aki a rossztól való félelmében, az szolgailag cselekszik. Az egyetlen Ádámnak adott parancs átfogja az egész természetes törvényt, s teljesen egyezik a természetes világosság sugalmával. Természetes világossággal mindenki tisztán megismerheti Isten erejét és örök istenségét, s ebből megtudhatja, mit kell keresni és mit kell kerülni. A szentírás feltétlenül a természetes világosság és a természetes isteni törvény mellett szól.
Spinoza "Teológiai-politikai tanulmány", Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984