Az európai kis államok típusai

A kis államok meghatározásához mennyiségi ismérvek (a terület, a népesség, a nemzeti össztermék, a fegyveres erő, stb.) önmagukban nem elegendőek.

A kis államok közös vonása: fizikai képességeik miatt viszonylag gyengék nemzetközi pozícióik, nemzetközi érdeklődésük és tájékozottságuk regionálisan korlátozottabb, természeti erőforrásaik köre szűkebb, belső piacuk kisebb, termelésük specializáltabb, és erősen függnek a külkereskedelemtől. Ezzel szemben mozgékonyabbak, jobban reagálnak változásokra, reformokkal kísérletezhetnek, erősebb a belső kohéziójuk, identitásuk igazolására törekednek, emiatt feltűnően szívósak.

A kis államok szerepe nem volt mindig pozitív, és a nagyhatalmaké sem negatív. A különböző nemzetközi rendezések (1648, 1715, 1763, 1815) során a nagyhatalmak bizonyos kis államok létét szükségesnek tartották. Elsősorban azokét, amelyeket bizonyos feladat elvégzésére kívántak felhasználni. Az ilyen kis államoknak védelmet is nyújtottak. A kis állam biztonsága elsősorban külső, nemzetközi tényezőktől függ.

Az európai kis államok fejlődési típusai:

• Azok a kis államok tartoznak ide, amelyek tartósan számíthattak erőtöbbletet nyújtó, járulékos biztonsági tényezőkre. Így kapott Svájc a nagyhatalmaktól feladatokat, és nemzetközi garanciákat.
• Ide azok a (német és olasz) kis államok tartoznak, amelyek járulékos, külső tényezői változó jellegűnek bizonyultak. Jó ideig erősen, később egyre gyengébben érvényesültek.
• Ezt a típust olyan integráló külső tényezők felbukkanása jellemezte, amelyek nagyobb multinacionális, nemzetek fölötti politikai keretek kiépülését segítették elő. Ide tartoznak a nemzeti mozgalmakból születő kis államok, melyek korábban egy nagyobb birodalomhoz (Oszmán Birodalom, Habsburg Monarchia, Oroszország) tartoztak, majd abból váltak ki. A szomszédos hatalmak sokáig abban voltak érdekeltek, hogy ezeket a népeket egy nagyobb politikai szervezet fogja össze.

A 19.-20. század fordulóján Európában hat nagyhatalom uralkodó politikai befolyása érvényesült. A kis államok szerény mozgási lehetősége a két hatalmi blokk rivalizálásának volt következménye.

Kosáry Domokos "A történelem veszedelmei", Magvető könyvkiadó, Budapest, 1987