Az etruszk nép

sors a népeknek különböző hosszúságú létet szabott ki

Az etruszk nép

Az ókor egyik titokzatos népe az etruszk nép volt. Rendkívül jelentős a hagyatékuk, mégis keveset tudunk róluk. Amit tudunk, az római és görög forrásból származik, ők viszont a vetélytársaik voltak, így nem feltétlenül hitelesek. A görögöktől ragadt át a rómaiakra az etruszkgyalázás. Szerintük az etruszkok kegyetlenek voltak, és finom szadizmus jellemezte őket.

Már a nép eredete sem tisztázott. Keleti származásuk mellett szól az, hogy kincsekkel temetkeztek, mint az egyiptomiak (görögök, rómaiak nem!), a nők rangja pedig azt bizonyítja, hogy itt is a Földanya uralkodott, mint Keleten. Állandó kapcsolatot tartottak fel Athénnal és Kis-Ázsiával.

Kr.e. 900 körül tűntek fel Itáliában, Kr.e.6.században már a Pótól Nápolyig terjedt hatalmuk

Etruriában, Umbriában és Latiumban etruszkul beszéltek.

Etruszk városok szövetsége gátolta meg Karthágóval közösen a görögök terjeszkedését a tengermedence nyugati felén. Azok így elestek a gazdag érctelepektől Korzikán, Elbán, Szardínián. Kénytelenek voltak Cornwallig hajózni, ami azonban veszélyes volt.

Kr. e. 535-ben a görögök nagy tengeri vereséget szenvedtek el az etruszkoktól Korzikánál, Kr.e. 474-ben Cumae mellett megtörtént a görög visszavágás. Az aranykor 750-400 között volt, a köztársaság kor végére ez a terület már romanizált.

Az etruszk nép milliomos társaság volt, rengeteg görög kincset mentettek át eredetiben.

Ezeket túlvilági lakomára akarták vinni: a másvilágot végtelen bankettnek képzelték el. Tízezernyi attikai vázát pakoltak el, egész városokat terveztek és rendeztek be. A sírkamrák festményei athéni városképekről voltak áttéve falra. Az etruszk nép mindvégig görögbámuló maradt.

Az etruszkok a vallásnak éltek, minden tettüket megszentelő szertartással szabályozták.

Odaadóan fürkészték az istenek szándékát, jóspapok könyveit kutatták. A fő etruszk babona a papoktól származott: közbenjáró-közvetítő hatalmat tulajdonítottak maguknak, ennek elvesztése a világ végét jelentheti.

Szerintük a sors a népeknek különböző hosszúságú létet szabott ki (nekik 800-900 év jutott).

Az etruszk kultúra megsemmisülése

A szomszédos latin törzsek szemet vetettek gazdag területükre. Veii, Volsinii városai a rómaiak pusztítása nyomán buktak el a Kr. e. 5.-4. század folyamán, Vulci népét száműzte a malária. Vetulonia kikötője elhomokosodott, ércbányáik kimerültek. Populonia salakhegyei alá süllyedtek, a többi város tovább vegetált, a megritkult nép tovább gazdálkodott.

Laza szövetség volt az etruszk szövetség, könnyen széttört a görög-gall harapófogóban.

Róma csak lezárta a civilizátorok uralmát, végül elesik Veii is, a birodalom szíve.

A császárkor végére kihalt a nyelvük, az utolsó ismert etruszk Maecenas volt.

Az etruszk nép hagyatéka

Róma tőlük vette át a gladiátorjátékokat, hatalmi jelvényeket.

A családnév, a rítus, a jóslás, az állami és vallási szertartások, az építkezés, a csatornázás, mind az ő hagyatékuk. Remek kézművesek és terrakotta szobrászok voltak, pompakedvelő bányakitermelők és rabszolga kereskedők.

Ezen kívül kiváló földművelők, mesteri városépítők, és páratlan vízmérnökök.

Etruszk király csapolta le a Forumot is Rómában. A vízgazdálkodás összefolyt a vallásukkal, a hidak gondozása is szent volt. (Pontifex Maximus= főhidász, csak később a főpap)

Nem akartak mindenáron érvényesülni, fütyültek a történelem ítélőszékére. Nem a hatalom önigazolásával foglalkoztak, nem volt hivatástudatuk sem, ezért buktak el, de nem nyomtalanul.

Cs. Szabó László: Római muzsika; Magvető, Bp., 1988