Az egyke

Az első világháború következményeit viselő magyar társadalmat egy "második" háború pusztítása fenyegette: az egyke, a kivándorlás, a tüdővész. Mi lesz így a magyarsággal? Ez volt a legfontosabb létkérdés. Fülep Lajos református lelkész irányította írásaival (1929) a figyelmet a bajokra.

Évi húszezer magyar – 8-10 ezer falu- vész el. Egy korlátozatlanul romboló erővel állunk szembe, melynek pusztítása évről évre nő. A fogyás nagyobb, mint a gyarapodás, pusztulás nagyobb, mint az épülés. A magyarság megmaradása is veszélybe került. A veszedelmet évek óta hangoztatják, de nem történt semmi. Hallani egyke-törvényről, telepítési tervről, de tényleges lépés kormányzati részről nincs. Az egyke legveszedelmesebben Baranyában, Tolnában, Somogyban pusztít. Vannak falvak, ahol a magyarság már megszűnt, helyén űr marad, vagy elfoglalja a németség. A Dunántúl teljes egészében veszélyeztetett, és már alföldi területeink is.

Az egykének az egyik oka a birtok megosztásától való irtózás. Most pedig már nem oszlanak meg a birtokok, hanem egyben kerülnek át idegen, német kézbe.

Az erkölcsi téren legszörnyűbb az egyke rombolása. Az egykés világ külön erkölcsi világ, külön világrend. Minden az erkölcsi pusztulást szolgálja. Alapja: az önzés, minden eszménynek a megcsúfolása, a kényelemben, gondtalanságban élni akarás. Az egykés világ közömbös a közügyek, a nemzet, az egyház, a múlt és a jövő iránt.

Az egyke már százéves Magyarországon. Azóta kutatjuk az okait. A magyarság pusztulását magyarázzák azzal, hogy a magyar nép a természet rendjének megfelelően elöregedett, elgyengült. Ez nem lehet valós válasz, hiszen a többi nép sem fiatalabb nálunk. Ráadásul nem természetes a fogyásunk, hanem mesterséges: a gyermekáldást elfojtják. Nem a természet szól bele, hanem cselekedet, erkölcsi tényező. Egyes vidékekre idegen importként érkezett az egyke szokása. A baranyai magyarság a rácoktól tanulta el ezt, és nem rettentette el őket az sem, hogy a rácok a környéken kipusztultak. A példa csak akkor ragadós, ha már kellőképpen elő van készítve a talaj.

A gazdasági indítékot mondhatjuk a legismertebb oknak. A kisbirtokos nem tud terjeszkedni, korlátozott vagyonához korlátozza utódai számát. Ez sem elegendő magyarázat, hiszen van más megélhetési lehetőség a földön kívül is. A kis földparcellákat is jobban ki lehetne használni, és vannak kihasználatlan földek is a birtokukban. Az egyke nem a szegénység következménye, hanem a vagyoné. Ahol nincs vagyon, ott nincs egyke, ahol van vagyon, ott van egyke.

Magyarázták az egykét az Istenben való hit gyengülésével is. Tény, hogy vallás és egyke kizárják egymást. Az egyke minden egyház hívei között jelen van. Az eddigi magyarázatok mind tüneti jelenségek.

Az igazi ok mélyebben van, erkölcsi jelenség, ami az életakaratot öli meg. Megbomlott az erkölcsi világrend, az értékrend. Megváltozott a család, a munka, a szellemi javak, a nemzeti hivatottság értékelése az anyagi és a hedonisztikus javak értékével kapcsolatban. A kényelem, a jólét, gondoktól mentes élet, fényűzés foglalták el a legfőbb javak helyét. Új világot teremtettek a régi helyén, melyben most már minden a legridegebb, elvakult önzést szolgálja egészen az öngyilkosságig és nemzetirtásig. Az erkölcsi javak katasztrofálisan devalválódtak.

Minden más csak tünet: a szenilitásra emlékeztető elhanyatlás, a gyilkos példák mohó követése, a gazdasági elgyengülés, a vallás sorvadása, és az egyke. Ezek a tünetek később okokként működnek tovább. Szörnyű romboló erőként pusztítanak. A nemzet létének alapja a család, ez a fundamentum, amelyre minden épül. Itt dől el lesznek-e a nemzetnek földművesei, polgárai, katonái, és hogy milyenek lesznek. Az egyke a családot támadja és semmisíti meg. Kiöli az összetartozás tudatát, a testvéri szeretetet. Megsemmisíti a faj élni akarását, végül magát a fajt. Az egykés házakban sehol sem elég a munkáskéz. A birtok megköveteli a korai összeházasítást. Az elkényeztetett egykék élvezni akarják az életet. Megindul a termékenység szabályozása. Ha az asszony teherbe esne, akkor megszúrja magát. Ebbe bele is halhat, vagy akár megnyomorodhat. Van, ahol egy gyereket se szeretnének, nem akarnak vesződni vele. A természeti törvényt önkényesen szabályozzák, mindent lehet, mindent szabad. Megfordul az értékskála. Nem az a bűnös, aki magzatát elhajtja, hanem aki megtartja. Aki másodszor is fogan, azt erkölcstelennek, gyalázatosnak mondják. Elcsendesednek a házak, elnémulnak az utcasorok, így halnak ki a magyarok Dél-Baranyában, Dél-Somogyban, Tolna vidékein.

Fülep Lajos: "A magyarság pusztulása", Magvető kiadó, Budapest, 1984