A világrendszer
A régi világrend szétesett, és a tőkés
világgazdasági rendszer végső válságba jutott
A világrendszer alakulásának hosszú távú szemlélete
Immanuel Wallerstein történész tanulmányában korunk gazdasági, és társadalmi folyamatainak legismertebb jelenségével, a globalizációval foglalkozik.
Újszerű megközelítésben tárgyalja a globalizáció következményeként kialakult világválságot. A mai elemzőkkel ellentétben, és a közvéleménynek nehezen érthető módon, nagyobb időtávlatok összefüggésében vizsgálja a világrendszert, és annak válságát.
Írásának fő kérdése is sokkolóan hat a kiútban bízó társadalomra. Azt vizsgálja: milyen új rendszer követi a mait? A kapitalista világ más közgazdászok megítélése szerint is válságban van, de kevesen gondolkodnak alternatív rendszerekben. Wallerstein nem csak hogy ezt teszi, hanem elméletét képes egy komplex rendszerbe állítani, és meggyőzően érvelni az átmenet kora mellett. A mai rendszert egy 500 éve fennálló világrendszer utolsó, válságba jutott szakaszának látja.
A tanulmány még 1999-ben íródott, így a mai valóban mély strukturális, és elhúzódó válság utólag igazolhatja is a szerző gondolatait.
A szerző szerint a mai helyzetet két gazdasági folyamat - a Kondratyev-ciklus és a kapitalista világgazdaság végső válsága- egymásra hatása hozta létre. Kiemeli a tőkés világgazdasági rendszer eddigi életképességét, a mai kihívásokat azonban végzetesnek látja. Arra a következtetésre jut, hogy a régi világrend szétesett, és a tőkés világgazdasági rendszer végső válságba jutott. Ezt merész kijelentés, hiszen vannak dinamikusan fejlődő, egészségesnek látszó tőkés gazdaságok, igaz, a globális kapcsolatrendszerek miatt ezek is sérülékenyek lehetnek.
Izgalmas történelmi eszmefuttatást közöl a korábbi stabil világrendről, amelyet a gazdasági és politikai folyamatok együttesen rendítettek meg. Az utóbbi eseményeket globális felfogásához híven, és más történészektől eltérően, világforradalomnak nevezi.
Mindezek a folyamatok a tőkés világgazdaságot a végső válság korszakába juttatták. Szerinte ez 50 évig is eltarthat, ami az 1450 óta fennálló világrendszerének stabilitását tekintve nem is tűnik hosszú időnek, még a mai rohamos változásokat tekintve sem.
A problémát megoldhatatlannak tartja, hiszen szerinte az állam is legitimációs válsággal küzd, elvesztette azt a szerepét, hogy a gazdasági és társadalmi folyamatokat irányítani tudja. Az olvasó itt újabb nehézségbe ütközik: hogyan várhatja el Wallerstein a helyi, nemzeti szinten hatékony államtól egy globális válság megoldását? A következtetései viszont helyesnek látszanak: mai forrongó világunk politikai zűrzavara ennek a gyenge államnak a következménye.
A jövőt illetően nem ad egyértelmű választ, bizonytalan abban mi fog történni, milyen rendszer váltja fel a mait. Történelemtudósként nem is feladata a jövőt modellálni, bár rendszerelmélete alapján vannak hipotézisei. Helyesen látja viszont, hogy az emberi döntések kiszámíthatatlansága miatt felelőtlenség jóslásokba bocsátkozni.
Wallerstein, I. "Globalizáció vagy az átmenet kora? A világrendszer alakulásának hosszú távú szemlélete." (Fordította Pach Éva.) Eszmélet, 43. sz. 1999c. 17-36.