A vásárok

 A 12. században a virágzó posztógyártás bölcsője, Észak- Európa, és a kereskedelemmel foglalkozó Észak-Itália félúton, a champagne-i vásárokon találkozott: Lagny, Bar-sur-Aube, Troyes, és Provins piacterein. A vándorkereskedők posztót, selymet, fűszereket, szőrmét, drágaköveket, nemesfémet, sót árultak.

Champagne grófjai vásári szabályzatot alkottak, amelyben jogi és biztonsági garanciákat ajánlottak számukra, rendben tartott vásárcsarnokokat, súly és mértékellenőrzést, és mérsékelt adókat. Míg a heti rendszerességgel tartott piacok a helyi lakosság mindennapi ellátását szolgálták, a vásárok a hivatásos kereskedők időszakos találkozóhelyei voltak, ahol nagy tételekben cseréltek árut.

A vásárok elterjedtsége a 13. században szorosan összefüggött a kor életszínvonalának emelkedésével. A 14.-15. században a vásárok már nagyobbak voltak, de rövidebb ideig tartottak, mint a champagne-i vásárok. A vásárokat már nem Franciaország határán, hanem az ország belsejében tartották, a százéves háború, és a közbiztonság hiánya miatt. Ilyenek pl. a Chalons-sur-Marneban és a Lyonban tartott vásárok. Az országon kívüli vásárhelyek közül a legfontosabbak Bruges, Anvers, Frankfurt, Genf, Lipcse, Nördlingen voltak.

A középkori vásárok kiegészítették egymást, nem egy időben tartották őket, ezért nem jelentettek egymásnak konkurenciát. A genfi-lyoni vetélkedés XI. Lajos korában ritka kivételnek számított. A vásárok elsősorban mezőgazdasági jellegűek voltak, a vidék borát, sóját, búzáját árulták. A chaloni vásárokon piemonti pénzemberek és északról érkező drapériakereskedők is részt vettek. A vásárok nem mindenütt töltöttek be pénzügyi funkciókat, Frankfurtban például nem ismerték a váltót, itt mindent készpénzben intéztek. A váltó Itálián kívül nem játszott fontos szerepet. A chaloni vásárok 1430 körül elvesztették korábbi szerepüket, a Bourgogne hercegség körül kialakult bizonytalan helyzet miatt. Később, a rend visszatérte után sem éledtek már újra fel.

Új kereskedelmi központok vették át a vezető szerepet, a tengerparti városok, az Ibériai-félsziget és a délnémet területek közti útvonal, másrészt a genfi vásárok élték virágkorukat a 14. század végén és a 15. század elején. Évente négy vásárt tartottak, melyeket franciák, itáliaiak, flamandok, spanyolok látogattak. Genf közel van az alpesi hágókhoz, az ország a béke szigete, és az arany-, és ezüstpiaca is fejlett volt. Franciaországot háború dúlta, ezért fordultak a kereskedők inkább új, keleti központok, Csehország, Lengyelország, Magyarország felé, melyek gazdasága ebben az időben nagy fejlődésnek indult. A vásárok a vándorkereskedelem időszakában érték el virágzásuk csúcspontját, amikor a kereskedők helyhez kötöttek lettek a vásárok elsorvadtak.

Henri Pirenne "A középkori gazdaság és társadalom története", Gondolat Kiadó, Budapest, 1983 

Francois Place "Kereskedők könyve", Elektra Kiadóház, 2000 

Pierre Léon "Histoire économique et sociale du monde" Tome I. L'ouverture du monde XIV. e XVI. siecles, 1977, ford. Amrein Anna