A szovjet birodalom lelki gyökerei – a „negyedik Róma”

Róma: az első Róma

Krisztus missziós feladattal bízta meg tanítványait: tegyenek tanítvánnyá minden népet. A tanítványok rövid időn belül elterjesztették a Római Birodalomban a krisztusi tanításokat, hamarosan a fővárosba is eljutottak. Itt szenvedett vértanúságot két oszlop-apostol: Péter és Pál.

Konstantinápoly: a második Róma

Constantinus császár egy egyesített keresztény birodalmat akart létrehozni, ami a mennyek országának méltó földi mása. Az új birodalomhoz új főváros kellett. Róma a mártírok vérétől meggyalázva, pogány épületekkel tele, nem tölthette be ezt a szerepet. Az új főváros keleten épült, ahonnan Krisztus származott: Konstantin-város, Konstantinápoly. Hamarosan új Rómának, második Rómának nevezték: ez lett a császári központ, ez lett a Bizánci Birodalom lelki központja. Dogmatikai és hatalmi viták miatt 1054-ben a két központ kölcsönösen kiátkozta egymást. A második Róma halálos ellenségnek tartotta az elsőt: az elpártolt Krisztustól és eretnek tanokat hirdet. Így csak a második Róma lehet az igazi keresztény hit hordozója. Az Ortho Doxa (igaz dicsőség/hit) az orthodox egyházak egyedüli kiváltsága. A bizánciak azt vallották: birodalmukban megvalósult Isten országa, magukat isten népének tekintették. A szláv népek bizánci megtérítésével azok is a második Róma hatókörébe kerültek. A törökök 1453-ban bevették Konstantinápolyt: mohamedán nagyhatalom fővárosa lett.

Moszkva: a harmadik Róma

Konstantinápoly elestekor már minden orthodox nemzet a török igája alatt volt, kivéve a fiatal Moszkvai Nagyfejedelemséget. Ennek a növekvő államnak ideológiai alapokra volt szüksége, hogy hatalmát és terjeszkedését igazolja. Bizánc örököseként lépett fel. III. Iván feleségül vette az utolsó császár unokahúgát, ezzel magát és országát a bizánci birodalom jogfolytatójának mondta ki. A kétfejű sas az orosz címerbe került, a Cézári címből Cár lett, az orthodox hit központjává Moszkvát kiáltották ki, mint harmadik Rómát. A cár célja: kialakítani egy új keresztény birodalmat, amely Isten kegyelméből az egyedüli örököse az igaz hitnek. Így az orosz nép magát tartotta választott népnek: ez a nép hivatott elterjeszteni szerte a világon a tiszta, igazi hitet. Az orosz földből Szent Oroszország lett, a cár kötelessége, hogy a sötétségben élő népeket Szent Birodalma alattvalóivá tegye.

Moszkva: a negyedik Róma

Az 1917-es bolsevik hatalomátvétel választóvonalat jelent a világ történelmében. A Szovjet Birodalomnak szüksége volt egy összefogó ideológiára, ami igazolta terjeszkedését. Lenin és elvtársai létrehozták a marxizmus- leninizmus ideológiáját. Erre úgy tekintettek, mint egy ateista, szekuláris vallásra, saját dogmarendszerrel, kultusszal. Lenin testét halála után bebalzsamozták (a szentek teste nem rohadhat el), írásai szent iratokká váltak. A negyedik Róma is messianisztikus feladatokat vállalt magára. Az igazság egyedüli hordozójának képzelte magát, a felszabadító eszme világméretű terjesztőjének. A régi orthodox dualizmust tükrözte a világkép is: középütt a marxista – leninista filozófiától felvilágosultak, körülvéve a gonoszság, a kapitalizmus erőivel. Az új vallás hivatásos klérusa a párt volt. Egyedül ez az elit volt képes a szent iratok megmagyarázására. A dogmák végső formáit a pártkongresszusok (zsinatok) állapították meg, az ettől eltérés eretnekségnek számított. Az államvallás megkövetelte az állampolgárok odaadó hűségét: felvonulásokat (körmenetek) rendeztek, szentek képeiként a kommunista hősök képeit használták. A középületekben szentképek helyett párttagok képét helyezték el. Szükség volt egy élő, isteni erőkkel rendelkező vezetőre is. Sztálint istenné emelték, amit később személyi kultusznak hívtak. Ez az uralkodó hit nem tűrt meg eltérő véleményt, üldözte elődjét, az egyházat, a hitet. A Szovjet Birodalom (polgárainak ideológiai tisztasága érdekében) vasfüggönyt épített a külvilág felé. A belső eretnekség felkutatására titkosrendőrséget, büntetésre pedig átnevelő munkatáborokat szervezett. Hetven évig a szovjet birodalom összetartó erejét a marxizmus – leninizmus szolgáltatta. A valóság és a teória között azonban megoldhatatlan feszültség állt be, amely e filozófia összetöréséhez vezetett.

Medyesy M. László "Moszkva: a negyedik Róma" Hitel 1990/26.