A nemzetiségi kérdés

A nemzetiségi kérdés a tulajdonképpeni asszimilációt jelenti, az uralkodó és az alávetett nemzetiségek állandó élet-halál harcot folytatnak. Az előbbi be akarja olvasztani az utóbbit, az pedig nemzeti egyéniségének megőrzésére törekszik. A 19. században ez a harc Nyugat-Európában jelntéktelen volt, Közép-Európában ez a politikai élet fő problémája, a Balkánon véres faji harcokra vezetett.

Az uralkodó nemzet a beolvasztásra törekszik, mert:

1. nagy, homogén nemzeti állam kialakítása vezeti, ezt pedig akadályozzák a nemzetiségek;

2. a hatalmukban megingott társadalmi csoportok a nemzetiségi kérdésben látják romló helyzetük okát.

Az asszimilációs folyamatok törvényszerűségei:

1. csak egy kultúrközösségen belül van asszimiláció (legfontosabb az azonos vallás);

2. a fejlettebb kultúra diadalmaskodik, az, amelyik nagyobb mozgásteret biztosít az egyéniség kibontakozásához;

3. az egyenlő kultúrfok esetén a tenger beolvasztja a szigetet;

4. az öntudatra ébredt nép beolvasztása lehetetlen;

5. a beolvasztás nem tudatos folyamat: a gazdaság szükséglete, és a magasabb kulturális színvonal utánzásának eredménye ez;

6. az asszimiláció gyorsasága egyenes arányban áll az uralkodó nemzetiség számbeli erejével, gazdasági fejlettségével, a nemzetiségi tömbök szétszórtságával.

Az asszimilációt csak nagystílű gazdasági és szociális politikával lehet előmozdítani. Kímélni kell minden érzékenységet, támogatni a néptömegek minden felemelkedési törekvését, üldözni minden elnyomást és jogtalanságot. Az erőszakos magyarosítás által fölébresztett reakció olyan területekre is átterjed, melyek különben a békés egybeolvadás útján előrehaladtak.

A kényszermagyarosítás lélektani következményei:

1. az elnyomott népben a nemzeti érzület és gondolatkör megerősödéséhez vezet;

2. demoralizálja az uralkodó nemzetnek ezt a politikát folytató rétegét, és megerősíti az elnyomott nép életképesebb elemeit;

3. az elnyomott nemzetiség szolidaritása legyőz minden társadalmi különbséget;

4. a nyelvi eredmények minimálisak ott, ahol a gazdasági helyzet nem támogatja az iskola munkáját, ezen kívül az általános szellemi színvonal lesüllyesztésére vezet;

5. romlanak a közművelődés eredményei azáltal is, hogy az iskolákat a hazafias nevelés eszközének tekintették;

6. megrekeszti az elnyomott nemzetiség gazdasági és kulturális haladását, ezzel az egész országot visszaveti;

7. az erőszakos asszimiláció mindenütt lehetetlenné teszi az asszimilációt, de különösen az érzelmekben.

Jászi Oszkár ellenzéki politikus, a nemzetiségi politika szakértőjének nézeteit bizalmatlanság fogadta. Vissza szerette volna fordítani a nemzetiségi politikát annak liberális, 1868-as szakaszához. Ez a szándéka meghiúsult, figyelmeztetései nem lehettek a politika meghatározó szempontjai. Mindez nemzeti katasztrófához vezetett.

Jászi Oszkár: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés, Budapest, Gondolat Kiadó 1986