A modern oktatási eszközök

A forrás típusa: Dokumentumfilm

A forrás jellemzői: A száraz szövegek képi megformálását adja. A dokumentumfilmek eredeti felvételeket mutatnak be, vagy fiktív jelentekkel ábrázolják az eseményeket. Valósághűségre törekszenek, de a nézőnek meg kell tudni különböztetni a valóságot a fikciótól. Gyakran többet lehet megtudni a filmből a forgatás, mint a téma koráról. Két fő típusa: dokumentumfilmek (játékfilmhez hasonló, eredetiséget sugall, a szórakoztatóipar eszközeivel él, egy hipotézist mutat be) dramatizált filmek (kollázsszerű film, interjúval, narrátorral, filmes dokumentumokkal, képekkel, sokszor összefüggések nélkül).

Forráselemzés (Robert Rauh)

Tanórai alkalmazása: A filmnézés nagyon gyakori a mai tanórákon, sok témában csak ilyen látványos tananyaggal lehet a tanulókat megszólítani. A filmből a tanárnak előzetesen alaposan fel kell készülnie: tudnia kell, hogy hasznos-e az egész film bemutatása, és hogy mikor kell megállítani a filmet kiegészítő magyarázat miatt. A feldolgozáshoz gyakran elegendő egy tízperces részlet, a húsz percet azonban lehetőleg ne lépjük túl.

Felhasználhatunk ismeretterjesztő filmeket, tematikus dokumentumfilmeket, és a korszakot, problémát bemutató játékfilmrészleteket is. Minden téma bemutatására használhatunk filmes anyagokat: a társadalmi együttélés és konfliktusok, a hagyomány, a család, a kultúra, az életmód megbeszélésére.

A film megtekintéséhez feltétlenül megfigyelési szempontokat, feladatokat kell adni, különben a diákok gondolkodás, és reagálás nélkül követik végig a filmet. Megfigyelési szempontok lehetnek: a jelenetek tartalmi leírásai, a kamera beállításai, a hangok, a narrátor szövege, beszédmódja. Egyénileg táblázatokat tölthetnek ki, csoportmunkában ezt kiegészítik, és a plénum előtt ismertetik. Készíthetnek a filmről egy rövid vázlatot is. A filmnézés közben felmerült kérdéseket beszélgetés során kell tisztázni.

A forrás típusa: TV- rádióműsorok

A forrás jellemzői: Meg kell tudni különböztetni a köztévében illetve a kereskedelmi tévékben elhangzó híradásokat. Különbségek vannak a témaválasztásban, a hírolvasók szerepében, a hírek és kommentárok szétválasztásában, a szenzációhajhász kifejezések használatában.

Többféle eszközt használnak manipulálásra: a képek lehagyását, vagy beillesztését, a túl gyors, vagy túl lassú vágásokat, a képhez nem illő kommentárt, a hiányos információközlést, a hamis jelentéseket, a propagandisztikus zenét, a tendenciózus szóhasználatot, a hibás fordítást, az ellenségkép közvetítését.

Forráselemzés

Tanórai alkalmazása: A televíziós/rádiós műsorok elsősorban ismeretszerzésre alkalmasak, hiszen készítésük célja eleve az, hogy közérthetőek legyenek.

Gyakorlatilag minden témában lehetséges az adatgyűjtés: gazdaság, társadalom, politika, életmód kérdése állandó szereplői a műsoroknak. A hétköznapi környezetvédelem témában például nap, mint nap kapunk információkat. Feldolgozásra, referátumok készítéséhez különösen alkalmasak a híradók, a politikai magazinok, az iskolatévé-adások, a tudományos magazinok, a tudósítások. Az információözön nem új a diákjainknak, de meg kell tanulniuk a tényeket rendezni, és a helyes következtetéseket levonni.

A film- vagy hangrészlet bejátszása lehet az órán kezdet, zárás, vagy egy különösen fontos kijelentés megerősítése (max.3perc). Ajánlott a műsorokról felvételt készíteni, hogy később is, nyugodt légkörben kiértékelhessük a mondanivalóját.

Itt is alkalmazhatjuk a sajtófigyelés módszerét, azaz csoportokat bízhatunk meg a médiák követésére, akik a műsorok alapján beszámolókat készítenek az adott témában. Izgalmas feladat lehet egyazon hír, különböző adók általi bemutatásának összehasonlítása.

A forrás típusa: Riport/interjú

A forrás jellemzői: Minden mai tévériport él a kortársak kamera előtti kikérdezésével. A riportalanyok az általuk átélt eseményekről számolnak be, melyekben aktív politikai szereplőként, vagy az események civil részeseiként vettek részt. Interjú készíthető egy személlyel, egyidejűleg több alannyal, több személlyel utcai interjú során, telefonos körkérdéssel, vagy írásban.

Az interjúalanyok kiválasztása véletlenszerűen történik, ezért információik nem tekinthetők reprezentatívnak. Attól, hogy valaki átélt valamilyen eseményt, még nem biztos, hogy értette, értelmezni, rendszerezni is tudja azt, ami történt. Az eredmény nem objektív, elemzéssel, összehasonlítással kell kiigazítani.

Ha a beszámolók több évtizedre tekintenek vissza, akkor az emberek hajlamosak a mai nézőpontból értékelni a múlt eseményeit. A rosszat elhallgatják, saját szerepüket felnagyítják, sok mindent utólag megbocsátanak. Így nehéz megkülönböztetni azt, amit akkor gondoltak, és éreztek, attól, ami később jött hozzá.

Tanórai alkalmazása: Interjúkészítésre ritkán kerül sor az órán, a tanár sokszor úgy érzi: a sok munkával kevés haszon jár, pedig ez nem így van. A diákok kommunikációs készségét egy ilyen beszélgetés játékos körülmények között fejleszti. Interjú készíthető minden témában az érintett szakemberekkel, de a fiktív riportoknak is van értelmük. Beszélgethetnek például politikusokkal a munkanélküliség megoldásának módjáról, rendőrökkel a helyi bűnözés alakulásáról, szakmák képviselőivel munkakörülményeikről, életmódjukról.

A munka alapos előkészítést igényel. A diákokkal közösen meghatározzuk a célt, előzetesen információkat gyűjtenek bizonyos szempontok segítségével, rögzítik a kérdéseket. Az előre elkészített kérdéskatalógus nem szerencsés: a kérdezettek kihallgatásnak érezhetik a beszélgetést.

Nagy segítséget nyújthat az oktatás szükségleteire kifejlesztett kérdőív készítő számítógépes program, a GrafStatWin.

Ezt követően megkeresik az interjúalanyt. Az interjúalanyok megválasztásánál a sokszínűségre kell törekedni: mindenki máshogy látja az adott eseményt.

Előre elkészítik a szükséges anyagokat, mellékleteket, számba veszik használható médiákat, és elkészítik az interjút.

Fontos az empátia, a rugalmasság, a jó érzék, barátságos légkör megteremtésére kell törekedni. Fontosak a külső körülmények is, minden zavaró tényezőt lehetőleg ki kell zárni.

A beszélgetésre elegendő időt kell szánni: akkor is adjunk időt a gondolkodásra, ha a kérdezett azt érzi, hogy nincs mit mondania. Az időkorlátokat ettől függetlenül kellő tapintattal be kell tartatni.

A munka lényegi része az interjú után kezdődik, a diákok jegyzőkönyvben rögzítik az interjút, készíthetnek újságcikkszerű beszámolót, esetfeldolgozást, végül értékelik munkájukat.