A mélymagyarhoz

Egy nemzet ereje társadalmának egészséges megszervezésében van. A kommün bukása után Fanatikus Magyar voltál. Szavaidból, mozdulataidból spricceltek szét a hetumogerek, a vérszerződések, a nem, nem, sohák. Nekem ez a túl zsíros magyarság mind az öt érzékem gyomrát felkavarta. Aztán egyszerre csak Izzó Magyar lettél, majd Intranzingens Magyar, Karakán Magyar, Ragyogó Magyar, majd Mélymagyar. A magyarság nem kirakati sallang, reklámszalámi nemzetiszínű fáslija, nem alkalmi gerjesztésre felkent kozmetika, hanem állandóan éber, mindent figyelő nyugodt elme, a magyarság érdekeire egy életre begépesített megölhetetlen akarat, és minden percnyi tettrekészség. Szabad-e ezekben a nehéz napokban megbontani a magyar egységet? Az egységnek éppen elemi szüksége van a szellemi, elméleti tisztázásokra, a hibák megmutatására. Szomorú lenne, ha az egység szó fedezéke alatt a rothadás, a bűn, a meddőség rágnák át a nemzet építőerőit. 

A Mélymagyar típusai: 

1. A tömeg a legszomorúbb, legbecsületesebb formád. Átlagműveltségű, átlagértelmiségű emberek. Jó szándékkal tenni akartak a magyarságért, határozott tartalmú hit, a célokat egységes gondolatrendszerbe rendező ideológia, és életprogramot adó szolidaritás nélkül. Szolidaritási programjuk: a ne politizáljatok volt. Az ilyen emberanyagot fel lehet használni termő és meddő, hasznos és kártékony célokra, attól függően kinek a kezébe kerülnek. 

2. Az ütődött ember. Akik a békésebb korban normális látszatú emberek voltak, azok a válságos, történelmi időkben a közélet felé robognak, és prófétákká válnak. Haszontalan, unalmas, kártékony ember, de magyar jelzőkkel tele van aggatva. Határozottan gyengeelméjű, semmi morális érzéke nincs. A színleléssel, a hazugsággal, a csalással elért kis sikerei gőgőssé teszik, mégpedig ő nem gyengeelméjű. Ezt pedig az előbbi eszközök segítségével minden percben bizonyítania kell. Patologikus szükségük van a hazugságra, hogy ravasz okosságuk öntudata megteljesedjék. Tagja valamilyen alakulatnak, de szükség van a bújásra, ezért becsületszavát adja, hogy nem is hallott arról az alakulatról. Ez a legkártékonyabb típus, melyeket a válságos idők a társadalom mély csatornáiból felszínre szabadítanak. Az ütődött csoport minden típusát nem is lehet megnevezni: a nyers húst bécsi szeletté puhítókat, az ezermikroszkópos fajtisztaság-kutatókat, az ős nyelvészetbe hülyült krumplihivatalnokokat. 

3. A törtető. Csak érvényesülési vágya van, ez elé fog be a konjunktúráknak ítélt alkalmakban bármely meggyőződést. Kis félénk igyekvők, akik előléptetésüket, mellékkeresetet akarnak kihazafiaskodni, és teljesen lelkiismeretlen kalandorok, akik mindent feláldoznak vagyonért, érvényesülésért, hatalomért. Legfőbb feladatuk: a kapcsolatok, az összeköttetések kiépítése, a közös harácsolás, a közös törtetés. Aki nincs velünk, az ellenünk van-vallják. Milyen beláthatatlan károkat jelentene az ország életére, ha ilyen emberek kezébe kerülne a közösség. 

Mit adott mindez a magyarkodás, mit jelent mindez a magyarkodás a magyarságnak? 

1. Évekig legfőbb feladatotok a szimbólumok keresése volt. Olyanokat, melyek összefogják a turáni hetumogerséget, az ősi pogányságot, a keresztény kurzust. Csokorba szedtétek a kettős keresztet, az egyenes kardot, a turulmadarat, Szent Péter kulcsát, a magyar koronát. Mintha a nyomorgó magyarságnak szimbólumokra lenne szüksége. 

2. Összeagyaltátok törvénykönyveiteket, melyek szörnyű kegyetlenséggel köteleztek keménységre, hazafiságra, Magyarország felemelésére. És esküket tettetek, melyek mindenkit-senkit köteleztek mindenre-semmire. 

3. Közös platformot kerestetek, közös nevezőre hoztátok egymást, mely nemzetmentő ügyködés oly özönös bőségű beszédekre adott alkalmat. 

4. Katasztert állítottatok fel mindenkiről. Ti akartok mindenben illetékesek lenni. Ki hány karátos keresztény, milyen megbízható ellenforradalmár, kikkel barátkozik, Kis tagcinkosaitok ezt a kémszemlét a cinkos közösség szempontjai szerint végezték. 

5. Csináltatok puccsocskákat, butácskákat, emberteleneket. Az áldozatok és károk megérték, hogy kirakati megvilágításba kerüljetek. 

6. Belementetek a kor minden irányába. Mindig azzal a machiavellizmussal, hogy túlzással, komikummal lejárassátok a veszélyesnek ítélt áramlatokat. Széttiportatok a lelkekben minden hitet, minden egységet, a magyarság minden öntudatát. 

7. Most népiek vagytok, minden pillanatban meg akarjátok váltani a magyar parasztot. De nem úgy vagytok parasztmegváltók, ahogy turániak, kurzus-keresztények, kurzus-irredenták voltatok? 

Milyen irányba kell megváltoznod? 

1. Tartsátok becstelen embernek azt, aki bármely teendő ellátásánál ezt mondja: Nem a tehetség a fő, az a fő, hogy jó magyar legyen. Lehet-e jó magyar az, aki olyan helyet tölt be tehetség és tudás nélkül, ahol csak a tehetség és tudás adhat valamit a nemzet életének. Mi lesz megmaradásunk biztosítéka, ha ezen az alapon csináljuk a kiválasztást? Meg kell gyökeresen szüntetni a rossz minőség forradalmát. 

2. Kergess ki mindenkit a szervezkedés közösségéből, akikben az itt megvázolt típusokra ismersz. 

3. Ne tűrd, hogy a magyarkodó, machiavellisködő mókákat tovább folytassák. Követeld, hogy minden szervezet, melynek tagja vagy, valami pozitív, mindennapi hasznos munkát folytasson a magyarság érdekében. Ilyen tevékenység nélkül minden alakulat csak gyáva, önző emberek erkölcstelen cinkossága. Ne mélymagyarkodj. A háborúba vonuló magyar katona nem gondol arra, hogy mélymagyarnak reklámozza magát. Egyszerűen magyar, aki szeret, és teljesíti kötelességét. Kultúránk nagy képviselői nem voltak mélymagyarok. De magyarságuk életük vallása, mindennapos határozott tartalmú feladata, egyetemes, termékeny célok áhítatos szolgálata volt. (1942) 

Szabó Dezső "A mélymagyarhoz "in "A magyar Káosz" Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1990