A lovagi cím

 A lovagi cím eredetileg katonai kötelezettségekkel járt, parancsnokok adományozták még a 16. században is királyi utasításra. Később a lovagok címüket földjük éves jövedelme alapján kapták. A késő középkorban számuk látványosan lecsökkent. Míg 1324-ben kb. 1200 lovag volt Angliában, addig 1434-ben alig 73. Számuk a York dinasztia alatt újra nőtt, a Tudorok szabadon adományozták a címet. I. Erzsébet korában 600 lovag volt a királyságban. Erzsébet a címek osztogatásában meglehetősen megfontolt maradt. Ennek köszönhetően számuk nem nőtt tovább, annak ellenére, hogy nőtt a népességszám, és azoknak a családoknak a száma is, akik vagyonuk alapján bekerültek a földbirtokosok osztályába. 1558-1573 között 153 új lovagot neveztek ki, 1574- 1583 között már 178 lovagot. A lovagok teljes létszáma mégis 600-ról 300-ra csökkent. A királynő uralkodásának végén a kinevezések száma jelentősen megnőtt. 1584-1593 között 257, 1594-1603 között 290 kinevezés történt. A lovagok száma ekkor is folyamatosan csökkent. Erzsébet oktalanul spórolt a kinevezésekkel, sok család megérdemelte volna a nyilvános elismerést vagyonáért, életviteléért, és nem utolsó sorban az adminisztrációban betöltött helye miatt. Az új lovagok többsége a Tudorok ír kalandjában, vagy más expedícióban vett részt, és címüket a Lord Deputy, vagy a Lord General adományozta. Különösen adományozó kedvű volt Essex gróf, amivel kivívta a királynő haragját. Néhány nagyon alacsony sorból származó embert is lovaggá ütött, akik egyébként csak szerény sikereket értek el. Essex célja nagyszámú fegyveres összegyűjtése volt, de mivel sok kalandor is megkapta a címet, ez ártott a méltóságának. I. Jakab trónralépésével (1603) az uralkodói takarékosságot a pazarlás váltotta fel. A koronázás napján, 1603. július 23-án 432 főt ütött lovaggá. Az első négy hónapban nem kevesebb, mint 906 embert ütött lovaggá. 1604 végén a lovagok száma már 1161 fő volt, ami az Erzsébet-korinak a háromszorosa volt. 1605-1609 között 371 lovagi kinevezés történt, átlagban évi 74 fő. Az a hír járta, hogy az uralkodó Artúr királyt utánozza, csakhogy az akkori 1000 lovag harcolt is Artúrért.

A lovagok nagy számának az lett a káros következménye, hogy alig találtak lovagot, aki bíráskodjon. Jakab király pazarlása (46 kinevezés egy reggelihez vezető út idején) a cím tekintélyének példátlan leromlását hozta. Személyesen nem is ismerte azokat, akiket kinevezett. Megindult a királynak szóló ajánlólevelek árusítása is. A király maga ebben nem vett részt, de a címet kegyként adta, valamilyen ellenszolgáltatásért. A kinevezés jogát egyre inkább kiengedte a kezéből, és udvaroncainak juttatta. Nem csak az ajánlólevél és a kinevezés került pénzbe, a ceremóniát is a jelölt fizette, aminek közben megnőtt a költsége. A lovagi címek árusítása egyre növekvő elégedetlenséget váltott ki. A régi vidéki nemesség megalázónak tartotta, hogy ilyen eljárással tudják csak megőrizni tekintélyüket. A törvényszéki tisztviselők is panaszkodtak, hogy a lovagság adományozása nyomán ügyvédek próbálják megfosztani őket előjogaiktól. 1610-ben a király az elégedetlenkedőknek engedve engesztelő beszédet tartott a parlamentben, megígérte nem folytatja addigi politikáját. Ígéretét azonban nem tartotta be. Az elégedetlenkedők új tervvel hozakodtak elő, egy új rend, a "Korona Lovagjai" rendjének megalapításával. A lovagság méltóságának megmentését célozták meg ezzel. Jakab király másik, irreális tervvel állt elő. Skóciában aranybányát tártak fel, a király tőke hiányában a 24 leggazdagabb nemestől vett volna el erre pénzt, akiket ezért az "Aranybányák lovagjai" cím illetett volna. A cím tekintélyét azonban nem egy új lovagrend létrehozása oldotta meg, hanem a baronet ("albáró") cím bevezetése volt 1611-ben. A lovagok száma ekkor már a felére csökkent. A lovagi cím díját ugyanis felemelték, de új pénzforrások hiányában Jakab rákényszerült a díj újbóli csökkentésére, és a lovagok számának megnövelésére. Ezzel a lovagi cím értéke ismét a mélypontra zuhant. Utóda I. Károly már megbírságolta azokat, akik vonakodtak a címet megvásárolni. Ez komoly jövedelmet hozott a királynak. A lovagi címet tehát nyíltan áruba bocsátották, királyok és udvaroncaik is. Engedtek a nemesek nyomásának, akik nem akartak sokáig várni a címre. A királyok pénztelenségükben nem is tudták híveiket másképp jutalmazni. Ráadásul ezzel új híveket is szerezhettek maguknak. Míg Erzsébet és tábornokai 44 és fél év alatt 878 főt ütöttek lovaggá, addig a két Stuart király 38 év alatt 3281 főt. Ezzel nem csak a király tekintélye csökkent, de megbomlott a társadalom hierarchikus szerkezete is. A lovagi cím helyett az emberek más címet kerestek felemelkedésükhöz, ez lett a baronet cím.

Lawrence Stone "The Crisis of the Aristokracy 1558-1641", Oxford, 1979, ford. Bolyán Anita