A középiskoláról
A középiskolával szemben támasztott leggyakoribb elvárás: "az iskola neveljen az életnek." Ezek az élet számára sürgető szülők a gyereknek kellő tantárgyakat magas óraszámban taníttatnák, a többit feleslegesnek tartván elhagynák. Így ha minden kívánság teljesülne, akkor ezek az Élet-iskolák minden tantárgyat a hét minden óráján tanítanának, és minden tantárgyat nem tanítanának a hét egy óráján sem. A legnagyobb baj, hogy a közoktatás sorsa is a politikusoktól függ, akiket a különböző szakmai lobbyk könnyen befolyásolnak. Feledésbe merült azonban az alapkérdés: mi a középiskola célja? A célja nem az, hogy közvetlenül neveljen egyes pályákra. Ez a szakiskolák és az egyetemek feladata.
A középiskola célja: egyént, polgárt, magyart, embert nevelni.
1. egyént nevelni: Azokat az ismereteket kell kiválasztani, melyek gyors meglátásra és felfogásra, az érdeklődés állandó éberségére, helyes képzettársításra, az emlékképzetek gyors felidézésére, gyors következtetésre nevelnek. Át kell adni a kor általános műveltségét. Morális egészségre nevelés is szükséges: ez a szellemi fegyelmet, testi és lelki higiéniát, önmagához és a közösséghez tartozó viszonyt, a kötelességeket jelenti. Az egész testet minden elemében fejlesztő, lehetőleg lelkitartalmat is jelentő testneveléssel, erő, ügyesség, egészség minden lehetőségét fel kell ébreszteni. Vagyis a középiskola minden szellemi, morális, és fizikai képességét élővé, és alkotóvá fejlessze az egyén testi és lelki harmóniájában.
2. magyart nevelni: Ki kell választani a magyar múltból, kultúrából, életből azokat az elemeket, amelyek a legalkalmasabban viszik az ifjúba a magyar népben megőrzött sajátos ősi pszichét, a faj egészséges morális sajátságait, az egymáshoz tartozás mély érzését. És mindenekelőtt a magyar nyelv minél mélyebb ismeretét, és szeretetét.
3. polgárt nevelni: Ki kell választani az ország szociális, kulturális, gazdasági, és politikai fejlődéséből azokat az elemeket, melyek megtanítják az ifjaknak: mik az ország céljai, teendői, milyen volt a helyzete a magyar dolgozó népnek, mennyiben tudott fejlődni. Mik a mai magyar falu, munkásság problémái. Milyen jogai és kötelességei vannak minden polgárnak az országgal szemben.
4. embert nevelni: Ki kell választani az emberiség fejlődésében nagy szerepet játszó népek irodalmából, fejlődéséből azokat az elemeket, melyek legalkalmasabban viszik be az ifjú lelkébe az emberiség egységérzetét, a nagy alkotó népek sajátos arcát, a nagy egyetemes kulturális korok egységes arcát. Fel kell bennük ébreszteni a faji individualitás termő erőit, és az emberi szolidaritás termékeny érzését. A középiskola így nevel, egészséges emberszövetet készít, melyből képességek és életkörülmények bármilyen hivatású embert szabnak, és azt a szerepet a legegészségesebb morállal tölti be. Vigyázni kell, hogy semmi megszerzett emberi érték ne menjen veszendőbe, hogy az évezredek millió csókján át természettől, társadalmi fejlődéstől gazdagodó, a máig eljutott teljes, integrált ember minden termő csírájában, minden alkotó erejében, minden színében: egész, megnyirbálatlan egyéniségében fejlődjék a jövőbe, és építsen jövőt: ez a középiskola nagyszerű konzervativizmusa, s emberi megmaradásának legfőbb biztosítéka. Viszont be kell tudni vinni ennek az integrális embernek évezredeken gyűlt gazdagságába az új korok és új élethelyzetek újonnan támadt építő és egészségre, munkára, élethitre, szolidaritásra determináló elemeit: ez a középiskola lendítése az emberi haladás pályáján.
A középiskola a szünetlen intézményes szorgoskodás arra, hogy a technikai, gazdasági, ideológiai változásoktól újjá és újjá alakított világot úgy vigye az ifjú lélek determináló elemei közé, hogy megvédje az emberi lélek és fejlődés egészséges folytonosságát, hogy meggátolja az embert megnyirbáló, az emberi termést megszégyenítő beteg uniformizálást, hogy az egyedi és kollektív individualitások sajátos erőit, gazdagabb élettermésre továbbfejlessze. Az utóbbi évek reformjai több kérdést vetnek fel. A későbbi iskolakezdés ötlete kapcsán: a jókorkelés az akaratnevelés fontos feltétele, ne hagyjuk a gyerekeket elpuhányosodni, hozzá kell szoktatni őket az élet nehézségeihez, kegyetlenségeihez, az élet szükséges fegyelméhez. A mai humánus felfogás ellensége a memorizálásnak is. A túlságos memorizálás nem egészséges, de az emlékezet: akarat. A szervezet legmélyebb akarata, hogy megőrizze és kellő időben felidézni tudja azt a folyamatot, mely egyszer már végigfutott valamelyik pályáján. A pontosan visszaemlékezett képzet megismerés és minden más gondolati folyamat alapfeltétele. Hiánya morális hibákat is jelent. A szellemi becsületesség hiányát, szellemi szélhámosságot. Az első fiatal években megtanult ritmusok, dallamok adják meg a léleknek azt a gazdag érzés avarját, amely a későbbi években a lélek egész működését beszínezi. A nyelvtanítás célja pedig ne az legyen, hogy az ifjak elsajátítsák valamelyik idegen nyelv ismeretét, hanem hogy saját nyelve lelki formáiban vigyük be az ifjú lelkébe egy olyan nép szellemi alkotásainak legjellegzetesebb elemeit, mely nevelő hatással volt az egész művelt emberiség szellemi és erkölcsi fejlődésére. Ha az adott nyelvet valaki nem használja, az elfelejtődik, de így, ha nyelvi tudása feledésbe is megy, megmarad benne az átvett szépségek, és emberi értékek hatása. A középiskola céljai örök célok. A középiskola adja meg a Nemzet szellemi munkásainak a legegyetemesebb lelki egységet a nemzeti és emberi kultúra formáival. E nélkül az egység nélkül nincs egészséges, egységes történelmi alkotás.
Szabó Dezső " A középiskoláról" in "Az egész látóhatár", Püski kiadó, Budapest, 1991