A kis nemzetek sorsa

Mussolini beszédéből származik a mondat: " A kis nemzeteknek nincs értelmük, rövid időn belül el fognak tűnni, felszívódnak a nagy impériumokba". Elhangzott már a magyar nemzettel kapcsolatban is, hogy ez a nemzet nem alkothat semmi nagyot, nem várhatnak rá megnövesztő napok a történelemben, előbb-utóbb el kell pusztulnia. Okos, ügyes és számítóan ravasz szuggesztió eszközei ezek a mondatok. Ezekkel gyengítik a nemzet életakaratát, és öntudatát. Ma, amikor a küzdelmet az intellektuális, kulturális erők döntik el, minden jövő, még az élet is el volna zárva a nagy lelki adottságú kis nemzetektől? A megmaradás és előrejutás a nemzetek és fajok versenyében mindenekelőtt a fajok lelki képességétől függ. A szám másodrendű tényező ebben a versenyben. Melyik az a külpolitikai magaviselet, mely a magyarság életére a legtöbb biztonságot jelenti? Nincs magyar külpolitikai közvélemény, a magyarságnak semmi külpolitikai öntudata nincs. Nem ismertük fel az önállóság nagy történelmi értékeit, nem tudtunk olyan belső és külső rendszert építeni rá, mely ez értékeket a magyarság állandó erőforrásaivá szervezte volna. Ennek oka az Ausztriával való együttélésben keresendő, akkor a magyarság ki volt taszítva minden külpolitikából. A függetlenség kivívása után politikusaink egy része még mindig a németségre bízná az ország sorsát. Akiben azonban a magyar életösztön leghalványabb erői megvannak, a magyar fennmaradás egyetlen alaptételekén a Németországgal szembeni védekezést tartja elsődlegesnek. Politikailag, katonailag, gazdaságilag, kulturálisan, mindenképpen. Németország, mint sorsunkat kezében tartó szövetséges nagyobb veszély ránk, mint sorsunk ellen törő ellenség. Felmerült az ismételt egyesülés ötlete az életképtelen Ausztriával is. Ezzel egyidejűleg a közvélemény a Népszövetség és Európa egysége ellen fordul. Állítom, hogy a magyarság fennmaradásának legfőbb biztosítéka a Népszövetség gondolatában és az Európa egységét célzó törekvésekben van. A nagyhatalmak is a jog és a méltányosság formuláiba öltöznek, nem hivatkozhatnak többé nyers erőre. A minden oldalról hozott folytonos áldozatok észrevétlenül fejlesztik a Népszövetséget egy egyetemesen kötelező erejű jogi intézménnyé, mely minden nemzetnek legfőbb biztosítéka lehet. Olyan utakon kell keresnünk jövőnk biztosítékait, melyeken nem némul el a magyar ajak, és nem kér magyar vért a halál. A kis nemzetek fennmaradásának egyetlen igazi biztosítéka egy ilyen világjogrend megalakulása, és egy egyetemesen kötelező jogi intézmény megteremtése. A magyarság akkor építi jövője útjait, ha mi magyarok megyünk be a legnagyobb erővel minden ilyen célú mozgalomba, ha mi igyekezünk minden ilyen irányú akarat élére állni. Aki nem igyekszik irányítani, azt irányítják. Ez a csekély számú faj, rokontalanul idejött az ellenséges Európába, ezer esztendőn át a történelmi szerencsétlenség minden eshetősége a nyakába szakadt. Millió baj, millió ellenséges indulat közt mindig magára volt hagyva. Mégis meg tudta teremteni saját kultúráját, és be tudta vetíteni arcát a történelembe. Olyan szépségeket teremtett, melyek Európában a német polip szorítása ellenére a legtávolabb állnak a német kultúra arcától. Népművészetekben, lírában, a regényben Európa legelső népei közt áll, messze fölötte a hódító német kolosszusnak. Nagy értékeket tudott adni a festészet, a zene, az ipar és a tudományok terén is. E mellett az emberi tőke mellett, az élet minden lehetősége előtte áll. Ma a legheroikusabb, a leggazdagabb akaratú és hitű, a legszélesebben emberi formája az életnek: magyarnak lenni. (1928) 

Szabó Dezső " A kis nemzetek sorsa" in "Az egész látóhatár", Püski kiadó, Budapest, 1991