A keresztény egyház gazdasági szerepe
A dinamikusan fejlődő keresztény vallás átrendezte a Római Birodalom addigi értékrendjét, és az emberi életnek új irányt, és célokat adott. A birodalom válságos időszakában a Mennyek országáról, és egy közelgő békés világról szóló tanítás könnyen találkozott a szegényebb rétegek álmaival.
A korai egyház egyik alaptétele az volt, hogy a földi élet a számkivetettség, és a megmérettetés időszaka. Szent Ágoston, hippói püspök fogalmazta meg, hogy kibékíthetetlen ellentét van Isten országa, és a földi világ között. Az elsőben az Isten törvényeit követő kiválasztottak élnek, a másodikat az emberi törvényeknek engedelmeskedő istentelenek és bűnösök lakják. Az ember feladata az, hogy harcoljon a bűn, a gonosz, a kísértés ellen, amíg el nem jön az Isten országa, a civitas Dei, a szeretet, az isteni igazság uralma.
Ennek a harcnak az egyik színtere a becstelen meggazdagodás elleni küzdelem. Az egyház, és több helyütt a Biblia is a gazdasági tevékenységek közül a kamatszerzést ítéli el a leginkább. Az uzsorakamatra adott hitel tilalmáról az Ószövetségben olvashatunk Mózes második könyvében, ami később szigorúbb formában ismétlődik meg.: ,,Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek, aki veled van: ne légy hozzá olyan, mint a hitelező.",,A te atyádfiától ne végy kamatot: se pénznek kamatját, se eleségnek kamatját, se semmi egyébnek kamatját, amit kamatra szokás adni." (2 Móz 22:25; 5 Móz 23 :19) Az Újszövetségben Lukács evangéliuma ír erről, ami alapján a későbbi egyházatyák kijelentették, hogy pénzt kölcsönadni csak felebaráti szeretetből szabad. "Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jót tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz…" (Lk. 6.35.) A 4. század elejére kialakult a szankcionálás rendszere is. Ha egy papot kaptak rajt az uzsoraügyleten, azt visszavonhatatlanul kiközösítették, a közrendű ember egyszer bűnbocsánatban részesülhetett, de ha visszaeső volt, akkor őt is kiközösítették. A következő századokban az uzsorakamatokkal kapcsolatos mindenféle tevékenység megbélyegzendő bűnnek számított a köztudatban. Az egyház nem húzott vonalat a tisztességes kamat és az uzsora között, mindkettőt egyformán elítélte.
Ebből is látszik, hogy a koraközépkorban az egyház a gazdasági életnek inkább volt fékje, mint hajtóereje. Az egyház azonban nagymértékben hozzájárult a városi élet megmentéséhez azzal, hogy az egyházi vezetők székhelyét a Római Birodalomtól örökölt városokba tette. Az egyháznak saját, az államéhoz hasonló adminisztratív testülete alakult ki, és ahogy nőtt híveinek tábora, úgy növekedtek a szükségletei is az anyagi javak iránt. Azt hirdették, hogy az egyháznak adott ajándék, Istennek adott ajándék, és ezekkel az ajándékokkal a bűnök megválthatók, eltörölhetők lesznek. Az ajándékok közül a legértékesebbek az egyházra hagyott földbirtokok voltak. Az egyház, illetve a kolostorok lassan a barbár királyok latifundiumaihoz hasonló nagy földek birtokosai lettek. A 8. századra az egyház lett a keresztény világban a legnagyobb földbirtokos.
Robert Latovche The Birth of Western Economy, London, 1961 / ford. László Éva