A katolikus egyház megfogyatkozása

"A hajnalt fürkészve"

A "Mérleg" c. katolikus folyóirat 2004/2. számában közölt írás korunk hitkérdéseivel foglalkozott. A francia filozófusnő beszélgetőpartnere " A hajnalt fürkészve" című könyv írója, Jean Delumeau volt.

A beszélgetés felidézéséhez az adja az aktualitást, hogy a legutóbbi magyarországi népszámlálás egyik legnagyobb figyelmet kiváltó eredménye a katolikus vallást követők drasztikus megfogyatkozása volt.

A neves interjúalany személyes tekintélye, a munkásságát méltató bevezető rész már önmagában is nyomatékot ad mondanivalójának. Mintha a fogyatkozó hitért aggódó tudós rangja adná meg érvei igazságértékét. Válaszaiban többször hivatkozik a tudományok eredményeire, még a hitkérdésekben is.

Az interjú helyszíne az a Franciaország volt, amely a középkorban a "legkatolikusabb királyokat" adta, ma viszont az állam és az egyház szigorú elválasztása jellemző, és a társadalom és a politika laicizálódása figyelhető meg. Egy olyan országról van szó, amelyik mások mellett megakadályozta, hogy az "Európa keresztény gyökerei"–re való hivatkozás bekerüljön az Európa Chartába.

A cikkel a beszélgető felek azt próbálják bizonyítani, hogy a megújuló katolikus egyház képes megfelelő válaszokat adni az új kihívásokra. A múltról és a jelenről kevesebb szó esik, a jövőre irányuló tennivalók fogalmazódnak meg elsősorban. A cikk azt az erőt próbálja sugalni, amellyel az egyház megállíthatja a dekrisztianizáció folyamatát. Ehhez mindössze arra az alkalmazkodóképességre van szükség, amely az egyház eddigi fennmaradását is lehetővé tette.

Az interjúalany erre hivatkozó utalásai kétes értékűek. Komoly eredménynek tudja be például azt, hogy a kereszténység képes volt beilleszkedni a görög-római civilizációba, arról azonban nem szól, hogy ezért milyen engedményeket kellett tennie a fiatal egyháznak, és hogy mindez milyen torzulásokkal járt a vallást illetően. Még ennél is fontosabbnak tartja a "barbárokhoz" való megtérést, nem említve eközben, hogy kiket is ért ez alatt. Ez a folyamat teremtette meg szerinte azt a keresztény civilizációt, amely pl. kihatott a tudományok megszületésére, az emberi jogok megalkotására, a nők kedvezőbb jogállására is. Mai társadalmi életünk valóban elképzelhetetlen ezen vívmányok nélkül. Nem tagadható ez a civilizáló hatás, de az említett korszakok felmutatnak ezzel ellentétes irányú fejleményeket is. Gondoljunk csak az egyház tudományellenességére (G.Bruno, Galilei esetében), a nők középkori egyházi megítélésére (sátáni kísértők), az emberi jogok lábbal tiprására(az eretnekek üldözése kapcsán).

Az alkalmazkodás a beszélgetést végig kísérő kulcsszó, melynek gyakori említése azért is elgondolkoztató, mert tipikusan az evolúciós fogalomkörbe tartozó szó. Amikor a történész ezt a témakört is szóba hozza, azt hangsúlyozza, hogy az egyház már ezen a területen is megtette a kor elvárásaihoz való igazodását.

Látható, hogy ez a kereszténység napjaink tudományos elvárásainak akar mindenekelőtt megfelelni, helyet követel magának a világi életben is. Felfogása szerint a világ már nem olyan rettenetes, és a középkori szemlélettel ellentétben ma már felvállalható a földi boldogság keresése is.

Szerinte ezzel a közeledéssel könnyebb megnyerni a társadalom tagjait, így lehet valamit tenni az aggasztóan vallástalan világért. A legfontosabb szerepet az egyházi intézményeknek szánja, de a kisközösségek felemlítésekor a témát rövidre zárja.

A világ felé nyitás ma is csak úgy lehet eredményes, ha a kereszténység enged tanításaiból, elvárásaiból. Így lehet pl. a cölibátus léte ismét kérdéses, így lehet a "Hiszekegy" formuláját érthetővé tenni, még az eredendő bűn dogmájáról való lemondás sem elképzelhetetlen a cél érdekében.

Amiről a cikk maga nem beszél, az maga az Isten, Krisztus, az Íráshoz való feltétel nélküli ragaszkodás, az emberek megváltásának szükségessége, a megszentelődés. A Biblia is csak akkor kerül szóba, amikor a bibliai szövegek mai értelmezési nehézségeiről beszélnek. A történész inkulturációs felfogása szerint a Biblia üzenetét a mai kultúra segítségével kell aktualizálni.

Nem találunk az érvekben bibliai igékre való hivatkozást, inkább a közismert bibliai történeteket halljuk (a kánai menyegző csodája), és többször az is elhangzik, hogy a Biblia nem értelmezhető szó szerint. Az interjúalany szinte minden nézete eltér a bibliaitól, túlhangsúlyozza az egyházi intézmények és a világi tudomány szerepét. Zsinati tekintélyre hivatkozik, szimbolikus jelentésértelmezéshez kötődik.

A cikk olvasói körét vélhetően sikerült megnyugtatni az egyház éberségével, vigyázó szerepével kapcsolatban. E szerint az "emberarcú kereszténység" a szükséges kapocs a rohamosan változó világ és az e világban szilárdan álló hivatalos egyház között. A cikk azt sugallja, hogy a végső boldogság felé haladó emberiség nincs messze a mennyei Jeruzsálemtől, vagyis az emberiség jó úton halad.