A helyes útra vezérelt négy kalifa

Abu-Bakr

Mohamed halála után az utódlás az Arábiában akkor szokásos családias formában történt. Omár a prófétatárs, Mohamed apósát, Abu-Bakrot kiáltotta ki Mohamed helyettesének, kalifának. Ebben döntően politikai szempontok játszottak szerepet.

A mekkaiak és medinaiak a befolyásos koraisitákat követték. A befolyás, az életkor, és a biztos háttér döntött az idősebb mellett, Alival a próféta vejével szemben. Abu-Bakrnak két év adatott meg (632-634), de ezalatt nemcsak az elpártolt törzseket kényszerítette engedelmességre, hanem megindította a mohamedánok győzelmi sorozatát Arábia határain túlra. 634-ben vereséget mértek a bizánciakra Adzsnádeinnél. Abu-Bakr halála sem szakította meg a győzelemsorozatot. Abu-Bakr a népszerű és energikus Omar ibn al-Hattábot jelölte ki utódjának.

Omár

Omár lett a nagy arab győzelmek szervezője. Győztek Damaszkusznál és Jarmúknál a bizánciak ellen, bevették Jeruzsálemet, meghódították Irakot, Perzsiát, Palesztinát, Szíriát, Egyiptomot. Omár az államnak 637-ben a dzsábjei birodalmi gyűlésen nemesi birodalmi alkotmányt adott. 644-ben Omár egy perzsa rabszolga egyéni bosszújának lett áldozata. A kormányhatalom az omajjád Oszmánra szállt, akit a legjelentősebb prófétatársak testülete kiáltott ki kalifának.

Oszmán

Nem volt erős egyéniség. A tisztségeket rokonainak juttatta, a kizárt nemzetségek zúgolódtak. Kezdeményezésére készült el a "Korán" 653-as végleges változatának megszerkesztése, ez a még ma is kötelező szöveget rögzítette. Tovább folytatódott a mohamedánok győzelemsorozata. A központi hatalom még kevéssé járult hozzá a hadak sikeréhez, a hadjáratokat a provinciák kormányzói vezették. Az első arab flottát az egyiptomi hadsereg parancsnoka hozta létre (645). Később az egyiptomi hadsereg lázadó tagjai betörtek Medinába, és megölték a kalifát (656). Mekkában az Omajjádok ellenfelei Alit, a próféta unokaöccsét és vejét kiáltották ki kalifának.

Ali

Ali házassága Mohamed lányával, Fatimával, és hogy fiai (Haszan, Huszain) voltak a próféta egyedüli vér szerinti utódai, belejátszhatott a választásba. A döntő az volt, hogy Ali a Hásimitákhoz, Mohamed nemzetségéhez és az államalapító bizalmasainak legszűkebb körébe tartozott. A szokás (szunna) ismerőjeként Ali nagy tekintélyt vívott ki, amit személyes feddhetetlenségével is elnyert. Az omajjád arisztokrácia ellenfeleként közelebb állt a városiakhoz és a beduinokhoz. Ali sem nagy diplomata, sem sikeres hadvezér nem volt, bár kitűnt személyes bátorságával. Nehéz helyzetben volt: az omajjád párthoz tartozott a legtöbb kormányzó és hadvezér. Muávija (Szíria ura) és a szent városok arisztokráciája nem akart behódolni neki. Felkelés is kitört Ali ellen, amit Baszránál még levert. Muávija rokonának, Oszmánnak megbosszulójaként lépett fel. Oszmán gyilkosai Ali környezetében leltek menedéket. 657-ben Sziffinnél megütköztek, 660-ban Muávija kalifának kiáltotta ki magát. 661-ben Ali egy haridzsita merénylet áldozata lett. A harc eldőlt, az arab államalapítás korszaka lezárult, az omajjád birodalom korszaka elkezdődött.

Burchard Brentjes "Izmael fiai", Kossuth könyvkiadó, Budapest, 1986