A haladás mítosza – és a valóság (2. rész)

A haladás evolucionista tétele szerint a kapitalizmus nem csak haladást jelentett a feudalizmussal szemben, hanem ugyanakkor ez a haladás a polgárságnak a földbirtokos arisztokrácia felett kivívott forradalmi győzelme is. Mi azt állítjuk, hogy a haladó polgárság által megbuktatott, és az arisztokrácia hatalomvesztése következtében győzedelmeskedő kapitalista rendszer képe hamis. Valójában ez az arisztokrácia hozta létre a kapitalista rendszert, ez alakult át polgársággá. Ily módon tarthatta meg és terjeszthette ki a közvetlen termelők feletti kizsákmányoló hatalmát.

A proletárforradalmat eddig a polgári forradalom hasonlatosságára képzelték el. Ha azonban elfogadjuk, hogy nem volt polgári forradalom, akkor nem volt proletárforradalom sem? Semmiképpen sem, sem logikai sem empirikus szinten.

Az ellenőrzött átalakulások (forradalmak) nem szükségképpen haladóak. Meg kell tehát különböztetnünk azokat az átalakulásokat, melyek nem érintik a munkásosztály kizsákmányolását azoktól, amelyek megszüntetik. Nem az a kérdés lesz-e átmenet a történelmi kapitalizmusból valami másba, hanem az, hogy valóban haladást hoz-e a változás. A világ polgársága előtt nem annak az alternatívája áll, hogy fenntartsa-e a történelmi kapitalizmust, vagy önmaga elpusztítását válassza. A választása abban áll: elfoglal egy konzervatív álláspontot, amely szerint a már folyamatban lévő társadalmi felbomlás egy bizonytalan körvonalú világrendszer kialakulásához vezet, amely azonban feltehetően egalitáriusabb lesz. A másik lehetősége: merész kísérletet tesz arra, hogy az átalakítási folyamat irányítását magához ragadja, s ennek keretében szocialista opciókat vállalva kísérelje meg a kapitalista rendszer olyan alternatívájának kibontakoztatását, amelyben a helyét megtartó kisebbség érdekében továbbra is érintetlenül fenntartja a világ munkásságának kizsákmányolását.

A szocialista államok is a történelmi kapitalizmus termékei voltak, ennek belső folyamatai termelték ki őket. Minden ellentmondásuk, hibáik innen eredeztethetők. Az intenzív kizsákmányolás, a rasszizmus és szexizmus továbbélése, a politikai szabadságjogok megtagadása, arra utalnak, hogy ezek az államok a kapitalista világgazdaság periférikus/félperiférikus részén helyezkednek el, és nem egy új társadalmi rendszer sajátosságait testesítik meg. A kommunizmus az Utópiában van, azaz sehol. Ez az összes vallási eszkatológiának újabb változata, ez nem történelmi elv, ez mitológia. A szocializmus azonban történelmileg megvalósítható rendszer, amely a földön is megvalósulhatna. Az a szocializmus, amely az Utópia felé tartó átmenetnek lenne közbeeső szakasza, semmilyen érdeklődésre nem tarthat számot. Csak a történelmi szocializmus, egy olyan szocializmus, amely magába foglalja egy történelmi rendszer minimális jellemzőit, és maximálisan megvalósítaná a rendszer egyenlőségét és méltányosságát, amely nagyobb ellenőrzést biztosítana az emberiség számára a saját sorsa felett (ez lenne a demokrácia). (1987)

Immanuel Wallerstein " A haladás mítosza- és a valóság" Mozgó világ 1990/9