Anyaggyűjtés

A hagyományos anyaggyűjtés

A forrásjegyzékek regionálisan, tematikusan, egy archívumra vonatkoztatva készülnek, mégsem mindig használhatók: minden oktatási paradigmaváltás ugyanis új forrásbázist nyit.

Olyan intézményekben kell anyagot keresni, melyek anyaggyűjtéssel foglalkoznak, ilyenek a kiállítások, a múzeum, a levéltár, a könyvtár.

A közkönyvtárak minden szakterülettel foglalkoznak, és megszerzik a legújabb szakirodalmat is: A legjobban ellátottak az állami és országos könyvtárak, a városiak az általános műveltség mellett elkötelezettek. A tájékozódást érdemes egy tankönyvvel, vagy az iskolai könyvtár lexikonjaival kezdeni, és az általánostól a speciális felé haladni. Előre kell tisztázni magunkban, mit keresünk: egy általános áttekintést, vagy szakirányú művet?

A levéltárak anyaga az állami intézmények (parlament, földhivatal), egyházak, vállalatok, családok, médiák, gyűjteményéből áll össze, azt rendszerezi, tárolja. Nagyon értékes anyagokra lelhet itt a kitartó kutató.

A sajtótermékek komoly információbázist jelentenek. Az internethez és a tévéhírekhez képest ugyan időeltolódással jelennek meg az újsághírek, de velük ellentétben átfogó, visszakereshető információkkal szolgálnak. Objektív tájékoztatásra törekszik, bár a híreket az egyes újságok másképp súlyozzák. A régi cikkek regiszterekben, bibliográfiában, könyvtárakban és az interneten is megtalálhatóak.

Anyaggyűjtés a modern médiában

Az internet a világ leggyorsabban bővülő információs bázisa, a jövő médiuma. Számos előnye van: a szakkönyvek regionális, tematikus, időbeli határait átlépi, egyszerű és kényelmes eszköz Gyors áttekintést ad a tudomány adott állapotáról a világ minden létező témájában Mivel az interneten nincs engedélyezési eljárás, vagy minőségvizsgálat, ezért elengedhetetlen a felhasznált forrás kritikus vizsgálata.

Megbízható internet-oldalaknak számítanak az állami hatóságok, szervezetek, egyetemek, oktatási intézmények, ismert tudósok, komoly kiadók, rádió-tv- állomások, sajtószolgálatok, ügynökségek, rangos egyházak honlapjai. Egyedi elbírálás alá kell venni a cégek, segélyszervezetek, egyesületek, és érdekképviseletek honlapjait. Névtelen oldalakat nem szabad tudományos munkákhoz felhasználni.

A Wikipedia internetes lexikonja a diákok körében igen közkedvelt. Komoly lexikonokkal való összevetésben ugyan megállja a helyét, de nem árt az óvatosság. Tudományos szempontból nem idézhető, mivel szerkesztésében, írásában maguk a felhasználók is részt vesznek, akik megváltoztathatják az eredeti cikkeket. Szerencsés esetben itt is találhatunk igazán jó, informatív cikkeket, de féligazságokat, és hibákat is. A témával való ismerkedéshez még felhasználható, de később már nem.

A blogok az interneten vezetett naplók, kommentárok, személyes információs oldalak. A szerzők sokfélesége miatt nagyon óvatosnak kell velük lenni. Alapvetően nem megbízható médium.

A YouTube egy internetes video-portál, a használatához maximális óvatosság szükséges, ugyanúgy, mint az összes a többi video-portál esetében.

A Podcast audió- és videóanyagokat tárol, míg a Twitter egy mikro-blog: mindkettőt nagy óvatossággal kell forrásként használni.

A következő táblázat az internetes tartalom előzetes ellenőrzéséhez nyújt segítséget. (Hans Georg Lehmann)

A keresés a cím ismeretében nem nehéz, ennek hiányában keresőprogramokat kell használni. A linklistát kell először átnézni, a fölösleges linkeket törölni. A jobb oldalakat kell kijegyzetelni, és egy még megbízhatóbb forrással ellenőrizni. A talált adatokat másoljuk ki az adott dátummal együtt, mert később megváltozhat az adott oldal.

A televízió - rádió anyagai alapvető információs források, melyekhez mindenki hozzájuthat. Aktuális eseményekről tudósítanak, gyakran leegyszerűsített formában. Többnyire nagy a bizalom az újságírók munkája iránt, de az adók nem függetlenek, gyakran érezhető a politikai befolyás. A köztévék anyagai megbízhatóbbak, mint a magánadóké. A tudományos munkához való adatfelhasználás előtt a híreket ellenőrizni kell.