A görög - perzsa háborúk

A földrajzi fekvés geofizikai erejétől egy időre, néha nagy időre, olykor többször is hatalmas történelmi szerephez jut egy térség. Távol-Kelet és a mediterrán világ között óriás híddá tette Perzsiát, birodalommá. Kürosz királyban ébredt fel a hódító szenvedély, az államszervező akarat. Birodalmi küldetését teljesítve fogyni kezdtek a kisebb hatalmak, áldozatai lettek a kisázsiai görögök is. Utóda Dareiosz még jobb szervező és építkező volt, szatrapák segédletével népeket, törzseket boronált össze tartományaiban. Az kisázsiai görögök fellázadtak és a fenyítéstől félve, segítséget kértek a görögségtől. Athén rögtön húsz hajót küldött, odaveszett valamennyi. Milétosz városa porrá hamvadt, lakóit a perzsa helytartó parancsára lemészárolták vagy eladták.

Dareiosz nem érte be ilyen csekély bosszúval, lakolnia kellett Athénnak is. Megleckéztetésére a perzsa armada második nekirugaszkodással – mert az első expedíciós flottát szétzilálta egy vihar – Marathónnál kötött ki, negyvenkét kilométerre Athén mögött. A perzsa túlerő talán két és félszeresre tehető. Az ütközet világtörténelmi fordulatot jelentett. A nehéz görög gyalogosok, a hopliták indultak rohamra, a sebességüktől elhűltek a perzsa mesteríjászok. Összeérő kerek pajzsok mögött, amikről jórészt lesiklott a nyílzápor, lábvértig fedezve, szinte sérthetetlen phalanxban, három méter hosszú lándzsával körülbelül harminc kiló egy hoplita megterhelése, mégis súlytalan versenyfutásnak hatott a behatolókra gördülő érchullám. Belső lendítőerővel szokták magyarázni: honvédő szabad emberek támadtak egy zsarnok nagyúr lelketlen inváziós seregére, bár kitűnő katonákra. A tízezer szabad ember megannyi atléta, serdülőkortól annak nevelték, hiszen az olümpiákon volt "hoplita szám" is: futóverseny nehéz pajzzsal. Testvédő és támadó fegyverzetük kettős fölénye kiegyenlítette a számbeli hátrányt. Vezérük Miltiádész bekerítő perzsa lovasrohamtól tartva (ami elmaradt) nagyon megerősítette a jobb és bal szárnyat, s a mikor az ellenfél már-már győzelmesen benyomta a gyengébb görög frontközépet, két oldalról harapófogóba szorult. Jellegzetes ókori csata volt, mindkét oldalon kevés áldozattal a viadalban, utána rengeteggel a vesztes oldalon, mert akkor kezdődött el a száguldozó, kisszámú lovasság és könnyű fegyverzetű, gyors segédcsapatok mészárló munkája. A győztes sereg megfordult, visszasietett Athénba, hogy megvédje a várost, ha a perzsa flotta feltűnne a tenger felől. De annak partraszállási kísérletre már nem volt kellő számú katonája. A marathóni hopliták közt volt Aiszkhülosz, a későbbi tragédiaköltő is.

Az égbekiáltó felségsértésért persze leszámolás járt. Dareiosz halála után fia Xerxész átvállalta a nagy megtorlást egy gigantikus egyesített szárazföldi és vízi hadműveletben. Évekig tartott a katonai és diplomáciai előkészítés, ez a görög államocskák megnyeréséből állt. Személyes vezérlete alatt Kr. e. 480 tavaszán gurulni kezdett az óriási henger, hogy előbb Attikát és Athént egyenlővé tegye a puszta földdel, utána pedig határtartománnyá tegye egész Görögországot. A felvonulásnál egy viharban beszakadt a híd a Dardanellákban, Xerxész pedig megkorbácsoltatta a tengert. A perzsa sereg gerince válogatott testőreiből állt, nevük "tízezer halhatatlan", mert az elesettek helyét rögtön betöltötték, számuk sohase változott. De a sereg nagy többségét leigázott, vagy önként behódolt nép fiai tették ki. Athén politikai tanácsadója Themisztoklész a legravaszabb görögök egyike volt. Helyesen értelmezve a deplhoi jósda kétértelmű tanácsát, azt, hogy nagy sebtében építsenek fürge mozgású háromsoros evezős hajókat, a kiürített város meg legyen az ellenség szabad prédája. Miután a perzsa had árulásnak köszönhetően áttörte a thermopülai szoros védőállását, feldúlták Athént. E városdúlásnál égett le a Parthenón elődje, Hekatompedon, az őstemplom. Themisztoklész árulót küldött Xerxészhez, elhitetve, hogy az athéni flotta menekülni készül a szűk szalamiszi öbölből. A perzsák erre befurakodtak lomha mozgású hajóikkal az előre kiszemelt csatatérre, és a kis hajók 200 perzsa hajót süllyesztettek el Xerxész szeme láttára. A görögök vesztesége 40 hajó volt. Szalamisznál a szabad polgárok közt szolgált egy rendkívül edzett katona, Szókratész is. A szárazföldi perzsa hadat a következő évben Plataia mellett győzték le a görögök. A perzsa hadvezér Mardoniosz is holtan maradt a csatatéren.

Eloszlott a perzsa veszedelem, a Nagykirály sohase szerezte meg az ismert világ nyugati részét. Athén tengeri nagyhatalomként emelkedett ki az élethalálharcból, Szalamisz óta a vizek királynője. A sors azonban megkísértette az athéniakat is, a győzelmektől átragadt rájuk a keleti istenkirály nyavajája: az én hatalmam a te szolgaságod! Ez vezetett a peloponnészoszi háborúhoz.

Cs. Szabó László "Görögökről", Európa könyvkiadó, Budapest, 1986