A gentleman alkonya

 Anglia jelen nehézségei nem kis részben a gentleman-vezetésnek köszönhetőek. Ő volt a követendő példakép: az ő szokásai, ízlése, életmódja határozta meg minden angol magatartását.

Életfilozófiája, az volt, hogy visszautasította az elvszerű gondolkodást. Nem kell elhamarkodni a dolgokat! Akkor nézz szembe a mindennapi problémákkal, mikor azok valóban felmerülnek. Életed eszménye olyan legyen, hogy abban sem az értelem túlzó megerőltetése, sem az érzelmek illetéktelen lobogása ne jusson nagy szerephez. Kövesd született hajlamaidat és tedd föl, hogy a világ majd idomulni fog saját kívánalmaidhoz. Légy gyanakvó a gondolkodókkal szemben és kétkedéssel fogadd azokat, akik magasan szárnyalnak. Légy oly biztos önmagadban, hogy magatartásod szabályai általános érvényűnek legyenek tekinthetők. Soha ne kétkedj fensőbbségedben mások fölött. Soha ne áruld el, hogy hevesen törekszel valaminek az elérésére, nehogy az idegenek észrevegyék félelmedet a cél esetleges elvétése miatt. Vedd az életet játéknak, melyben a túlzott komolyság veszélyezteti a játékszabályokat. Soha ne törj valami után annyira, hogy annak rabszolgájává légy. Ne feledd, hogy a jó modor és a hagyományok kölcsönzik az életnek azt az emelkedett könnyedséget, ami nélkül az élet feleannyit sem érne. Légy meggyőződve róla, hogy bárminő konfliktusban a győzelemnél fontosabbak a szabályok. Soha ne tűrd, hogy kellemetlen problémák előtérbe kerüljenek. Ne feszegess kényelmetlen igazságokat, ha ebből sértődés származhat.

E magatartás történeti fejlődése világos: a lovagság arisztokratikus eszményének s a hatalomra jutott polgárság puritán felfogásának egybeolvadásaként jött létre. De nem az embertípus erényeiben rejlik a probléma, hanem szerepére való alkalmasságában. Vezető szerepben a jó szándék nem elegendő, nem tarthatja meg vezető szerepét anélkül, hogy ne veszélyeztesse azoknak a létét, akik rá bízattak. A gentleman tulajdonságai közvetlen veszélyt jelentenek minden területen, ahol komoly tárgyi tudásra, lankadatlan erőfeszítésre, élénk fantáziára és előrelátó szervezésre van szükség. Több területen is megmutatkozik alkalmatlansága. A legszembeszökőbb az iparban. A gentleman nem veszi figyelembe a szakma technikai fejlődését, és azt, hogy az elméleti szakember kevésbé fontos, mint a gyakorlat embere. Szenvedélyesen csüng az üzleti és gyártási titoktartás túlzásain. Elburjánzott a nepotizmus az állások betöltése terén, ezzel a tehetség háttérbe szorul.

Politikai téren hajlandó hatalmának külső köreit kitágítani, ennek legbelső fellegvárába csupán barátai számára nyit utat. Demokratizálásra sohasem gondolt komolyan. A csekély szociális érzéke maga ellen hangolta a munkásságot. Mivel az angol nép természeténél fogva tekintélytisztelő, elismeri a nálánál kiválóbbakat, az átlagos angolban sajátos alázatosság fejlődött ki. Az angol sznobizmus nem más, mint kollektív kisebbségi érzés. Jómódban, modorban és érvényesülési lehetőségekben oly nagy volt a különbség vezetettek és vezetők között, hogy a nagy többség előtt ez az áthidalhatatlan szakadéknak látszott. A nép látóköre korlátolt lett, mert korlátoltak voltak életlehetőségei.

A gentleman Anglia nemzeti veszélyévé lett, mert ma már nem több mint költséges, bár mutatós járuléka egy olyan civilizációnak, melyben többé nem képes hasznos szerepet betölteni. Annyi szórakozásban volt része, olyan fényűzően élt, hogy ma már alkalmasabb az élet élvezésére, de nem annak irányítására. Mivel hatalomra született, nem tudja, hogyan kell azt megosztani; örökölvén az elvitathatatlan vezető szerepet, nem tud úgy cselekedni, hogy annak megtartását igazolja. Felsőbbségének varázsa eltűnt, mivel az általa megtestesített életeszmény többé már nem kelt tiszteletet. Elvesztette önbecsülésének éltető alapját, mert nincs többé sem követendő célja, sem szükségképi benső meggyőződése.

Harold J. Laski "A gentleman alkonya", in Európai műhely I.", szerk. Hamvas Béla, Pannónia könyvek