A gentleman

 Az angolok szeretnek azzal dicsekedni, hogy a gentleman sajátosan angol életeszmény. Ez az eszmény fölöttébb egyszerű. Gentlemannek lenni inkább állapot, semmint tevékenység: passzív befogadó magatartás az élettel szemben. Hivatásszerűen semmi sem érdekli. Lehetnek kedvtelései, sőt bizonyos különcségeknek is hódolhat, de nem űzhet semmiféle foglalkozást. Az angol gentleman nem törődik olyan piszkos dolgokkal, mint pl. a megélhetés. Sőt: legalább nagyszülőkig felmenően ki kell mutatnia, hogy még közeli rokonai közül sem foglalkozott soha senki kereskedelemmel. Kívánatos, hogy ifjúkorában néhány – nem túl sok – iskolát végezzen, lehetőleg Etonban vagy Harrow-ban. Elengedhetetlen, hogy Oxfordban vagy Cambridge-ben járt az egyetemre. Tudnia kell lovagolni, vadászni és lovat hajtani. Illő, hogy rokonai legyenek a hadseregben és a haditengerészetnél és legalább egy rokonnak kell akadnia a diplomáciai szolgálatban is. Életbevágó, hogy tagja legyen valamely klubnak, fontos, hogy a konzervatív párthoz tartozzék és kívánatos, hogy nézetei megegyezzenek a Morning Post felfogásával. Ha elbírja viselni a Riviérát télvíz idején s az angol vidéki kastélyokat az őszi hónapokban: ez lelki alkatának igen értékes, bár nem nélkülözhetetlen kelléke. Nagyjából ez az alap, melyen a gentleman alkata felépül.

Vannak azonban bizonyos érzelmi és intellektuális jellemvonásai is. Legkedvesebb írói Surtees és Kipling. A modern regény erkölcsi romlottságát szívből megveti. Gilbert és Sullivan egészséges, finom muzsikájához jó érzéke van, de Beethoven és Mozart géniuszával képtelen mélyebb kapcsolatot találni. Tudja, hogyan kell az operából elkésni, a színházba kizárólag szórakozás céljából jár. Párizsi kiruccanásait a bűnnel való kacérkodás bizsergető érzése kíséri, de arra teljesen képtelen, hogy francia vagy német nyelvtudásban eljusson a megérthető beszédig. Minden sporthoz ért valamicskét, mert úgy érzi, hogy itt a titka Anglia nemzeti nagyságának; túlságosan kitűnnie azonban egyikben sem szabad, mert meg van róla győződve, hogy a professzionalizmus az igazi sportszellem halála. Semmi körülmények között sem lehet antialkoholista, hacsak nem orvosi parancsra.

Teljesen járatlan a közgazdaságtanban és még kevesebbet tud idegen államok politikai viszonyairól. A bolsevizmus szerinte egyenlő az eredendő bűnnel. Nem szabadgondolkodó ugyan, de nem is túl lelkes hívő, mert ez vallási türelmetlenség veszélyébe sodorhatná. Teljesen tisztán áll előtte az Angol Világbirodalom történelmi hivatása és tudja, hogy tekintélyük a Távol-Keleten csak az erős kéz politikájával tartható fenn. Vendégségben vagy egyáltalán nem beszél, vagy úgy irányítja a társalgást, hogy sejthető legyen: a legfrissebb pletykákat kellőképpen ismeri, de szakkérdésekben nem kerülhet a veszélyes elmélyedés látszatába. Az amerikaiakat javíthatatlan materialistáknak tartja, de ha amerikai nőt vesz feleségül, ügyel arra, hogy csak olyan gazdag családból nősüljön, melyet London legjobb köreiben is befogadnak. Nem árt, ha ért a kertészkedéshez. Lehet részvénytársasági igazgató is feltéve, hogy nem túlságosan járatos a vállalat üzleti ügyeiben. Az előadás nehezére esik, az ékesszólás pedig egyenesen lehetetlenség számára. Ösztönszerűen érzi a jó megjelenésben rejlő erkölcsi értéket, és jól tudja, hogy a frakkhoz viselt fekete nyakkendő az alacsony származás jele. És, végül, ha a világban utazgat, megkíméli magát azoktól a kínos lelki elváltozásoktól, melyek a látókör bővülésével szükségképpen együtt szoktak járni.

Lelkesen hisz a saját osztályával szemben kötelező szolidaritásban. Parancsolni a legnyájasabb modorban tud. Úgyszólván mindenkivel szemben türelmes, kivéve a hindukat, szocialistákat, szakszervezeti vezetőket és orvvadászokat. Minden körülmények között bátor. Lovagias és tisztelettudó – a saját osztályához tartozó nőkkel szemben. Ritkán dicsekszik ugyan hibáival, erényeinek fitogtatásától viszont egyenesen irtózik. Szabószámlájáról megfeledkezik, de kártyaadósságait mindig pontosan megfizeti. Mélységesen tiszteli a királyi család tagjait, a püspököket, s azokat a minisztereket, akik a saját pártjához tartoznak. Követeléseiben sohasem feszti túl a húrt, és saját intelligenciáját illetően sokkal szerényebb, semhogy túl hosszúlejáratúnak tartaná nézeteit. Ha sokat zsörtölődik is mindig kész arra, hogy saját magát is kinevesse; és nála jobban senki sem ért hozzá, hogy veszélyes helyzetekből tüneményesen kivágja magát. Öröme telik a hatalomban, és mivel nem ért a pénzszerzéshez, ezen az úton nehéz megvesztegetni. Mivel klasszikus nevelésben volt része, tud egy kicsit latinul, és valamit konyít a göröghöz is.

Ez az az embertípus, mely jogászok segítségével Angliát 1927-ig kormányozta. Felsőbbrendűségével szemben csak a világháború óta merültek fel komolyabb kételyek. A nép, melynek veleszületett vonása a tekintély- és hagyománytisztelet, úgyszólván sértetlenül őrizte meg a vagyonnak és rangnak kijáró előjogokat. Az átlag angol ma is csodálattal adózik annak az osztálynak, melynek a megélhetésért nem kell dolgoznia; vezetése alatt biztonságban és megbecsülésben érzi önmagát.

Harold J. Laski "A gentleman alkonya", in Európai műhely I.", szerk. Hamvas Béla, Pannónia könyvek