A gazdagságról

Nem találok jobb szót a gazdagságra, mint az erény málhája. Nem lehet mellőzni, se hátrahagyni, pedig hátráltatja a menetelést, s olyan nyűg, amely néha késlelteti, sőt meghiúsítja a győzelmet. A nagy vagyonnak nincs semmi valódi haszna, csak annyi, amennyit szétosztanak belőle, a többi merő hívság. Attól, amit saját személyére költ, senki sem érezheti magát nagyon gazdagnak, csak attól, hogy őriznie kell a vagyont, hogy jótékonykodhat és adományokat osztogathat belőle vagy híres lesz általa, mindez azonban nem a tulajdonos kézzelfogható java. A hivalkodás különböző módjait eszelik ki, csak hogy megmutassák, van mire költeni a vagyont. Bizonyos azonban, hogy több ember veszett oda nagy vagyona miatt, mint amennyi megmenekült. Ne dölyfös gazdagságot keress, hanem olyat, melyhez tisztességgel juthatsz, mellyel józanul élhetsz, melyet örömmel szétoszthatsz. De a gazdagságot ne vesd meg sem elvből, sem aszkétaságból. Őrizkedj a gyors vagyongyűjtéstől is. A tisztességes eszközökkel és hasznos munkával szerzett vagyon lassan gyűlik, de ha mások halála árán érkezik, akkor csőstől hull az ember nyakába. Mert ha a vagyon az ördögtől jön (csalással, sanyargatással, törvénytelen úton), akkor is gyorsan jön.

A meggazdagodás módja sokféle, a legtöbb becstelen. A zsugorgatás még az egyik legtisztességesebb, de megakadályozza az embert a bőkezűségben és a jótékonykodásban. A talaj kihasználása a meggazdagodás legtermészetesebb forrása, ez a Nagy Anyánk, a Föld adománya, ez azonban lassú. Mégis ahol dúsgazdag emberek mezőgazdálkodásra adják magukat, ott a vagyon hallatlan módon nő. A közönséges iparok és foglalkozások haszna tisztes, s két dolog növelheti: a szorgalom és a becsületesség híre. Az üzleteken szerzett haszon már kétesebb természetű, mások szorult helyzetének kihasználásán, befolyásoláson, vagy olyanok ravasz félretolásán alapul, akikből jobb kereskedő válhatna, és még más tisztességtelen praktikákon. Amikor nem azért vásárolják meg az árut, hogy megtartsák, hanem hogy újra eladják, azzal kettőt nyúznak: az eladót is, a vevőt is. Az uzsora a legbiztosabb eszköze a nyerészkedésnek, de a leggonoszabb is. Elsőség valamely találmányban szerencse, és néha mesés vagyonok forrása. Aki csak biztos nyereségre pályázik, az aligha tesz szert nagy vagyonra, aki pedig folyton csak kockáztat, az többnyire belebukik és nyomorba jut. A monopóliumok és a teljes piaci készlet felvásárlása viszonteladás céljából kiváló eszköze a meggazdagodásnak. A különféle szolgálatok révén való meggazdagodás, bármily gyors felemelkedést hoz, amennyiben hízelkedéssel és lealázó helyzetekkel jár, a legrosszabbak közé tartozik. Az örökségekre és végrendelet- végrehajtói megbízásokra való vadászat annál is rosszabb, még hitványabb emberektől kerül függőségbe az ember.

Ne verd a garast a fogadhoz: a vagyonnak szárnya van, s néha elrepül magától, máskor szárnyra kell engedni, hogy többedmagával térjen vissza. Az emberek atyafiságukra hagyják vagyonukat, ez olyan, mint a csalétek a körülötte rajzó összes ragadozó madárnak, akik csak arra várnak, hogy lecsapjanak rá. A fényes adományok és alapítványok sorsa is hasonló, hamar oszlásnak indulnak. Ne mennyiségükkel mérd tehát adományaidat, hanem okosan oszd el, ne halaszd jótékonykodásodat halálod utánra, mert aki így tesz az mások rovására, mintsem saját rovására bőkezű.

Francis Bacon "Esszék", Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987