A forráselemző oktatás

2023.11.15

" A felfedező tanítás nem annyira azt jelenti, hogy abban kell irányítanunk a tanulókat, hogy felfedezzék, mi van "a világban", hanem inkább abban, hogy felfedezzék, mi van a fejükben." Jerome Bruner

A forráselemző oktatás

A tanári munka tartalmi, és módszertani megújításának egyik sok haszonnal járó lépése a kulcskompetenciák fejlesztéséhez szükséges forráselemzés tanórai alkal­mazása. Komoly előnye, hogy nem kell hozzá új iskolát, speciális rendszert létrehozni.

Az új típusú oktatás nem ismeretek reprodukálását várja el, hanem az információforrások megfejtésére alapoz. A diákok maguk hozzák létre a tananyagot források segítségével. Kész modellek helyett aktív, nyitott tanulást jelent ez, ami önálló kérdésalkotással, kreatív, felfedező gondolkodással jár. Kezdetben fárasztó, időigényes, és munkaigényes tevékenység, de új tudáshoz, elsődleges anyaghoz jutnak a diákok.

Ez a tanulási módszer a diákok önállóságára épít a munka minden fázisában: önállóan történik a célkitűzés, saját maguk választják meg a módszert és a tananyagot, magukat ellenőrzik és motiválják. A frontális oktatás magától megszűnik, az önállóan dolgozó diákok öntudatos, problémamegoldó egyénekké válnak. Az önálló tanulás megteremti számukra az egész életen át tartó tanulás alapjait.

Forrástípusok

Forrásnak nevezhető az emberi létezés minden áthagyományozott, objektív, elemezhető, ezért konstans tanúja, ami segít az események rekonstruálásában. A források lehetnek klasszikus, fizikailag megfogható források, és digitális információk virtuális "halmazállapottal". Egy részük történelmi folyamatokból maradt hátra, a másik kutatómunka közben keletkezett (interjú, kérdőív).

Táblázatunk a leggyakrabban előforduló forrásokat mutatja. (Bernd Kolossa)

A források jellemzői

A források szerzői többnyire nem az adott történést szeretnék dokumentálni, a források inkább készítőinek reflexióit tartalmazzák. Ezek az események részeseinek eltérő szempontjai miatt különbözőek lehetnek. A több szempontú megközelítés azonban közelebb visz az igazsághoz. Probléma akkor van, ha hiányzikamás szempontokat képviselő résztvevők forrásanyaga. A forrás tehát egymagában soha sem ad objektív információt, hanem egy már interpretált adattal szolgál. A forrás típusától függően vannak erősebben (a levél), és kevésbé szubjektív (az alkotmány) források.

Egy forrás autentikus, ha eredeti, megbízható, és teljes. Nem lehet fiktív, hamisított, lerövidített, vagy manipulált. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a forrás pártatlan, és nem mond semmit az igazságtartalmáról sem.

A hagyományos oktatásban használt tankönyvek, és tananyag lezárt, szubjektív tartalmat közvetítenek, ezért gyorsan elévülnek. A források viszont hosszú életűek, megbízhatóak és nyitott rendszerként bármikor újra értelmezhetőek.

A forrásfeldolgozás szakaszai:

  • a kérdésalkotás (a téma felvázolása)
  • az információgyűjtés (a forrás kiválasztása)
  • az információrendezés (a forrás értékelése)
  • A kérdésalkotás

A kérdésalkotás a téma első megközelítése: a kérdés spontán megfogalmazásától egy pontosan körülhatárolt tudományos kérdésfelvetésig tartó folyamat. Intuíciókból származnak, hosszasabb mérlegelés nélkül jönnek létre. A következő kérdésektől juthatunk el a konkrét problémafelvetésig: Mi érdekel, mit akarok megtudni? Hogyan fogalmazható meg a téma? Milyen előismereteim, elvárásaim, hipotéziseim vannak?

Forráskeresés

A kérdés egyértelmű, tudományos megfogalmazását követően, a megfelelő kutatási módszer megválasztása után kezdődhet a keresés. A forrás megválasztásánál mérlegelni kell: valóban választ ad a forrás a kérdésre, vagy másikat kell bevonni?

Használható forráshoz szisztematikus kereséssel jutunk, minden szóba jöhető forrást át kell nézni. Érdemes előre megválasztani az információrendezés elvét, mert így láthatjuk, hol van elegendő anyagunk, és hol hiányos.

Dolgozatok, prezentációk, referátumok megírásához szükséges források kiválasztásánál ügyelni kell arra, hogy a forrás releváns, ellenőrizhető, és megbízható legyen.

Releváns az információ, ha szakszerű, és témánkban előrevisz; ellenőrizhető, amikor az eredeti dokumentumhoz is hozzáférünk; megbízható, amikor más, független forrásban ellenőrizni tudtuk forrásunk helyességét.

A keresés ajánlott lépései tehát a következők: a keresést megelőzően kérdések megfogalmazása, a kereső fogalmak szűkítése, az információs forrás kiválasztása, a találatok ellenőrzése.

A következő táblázat a források leggyakoribb lelőhelyeit veszi sorra, röviden bemutatva az adott médium előnyeit, illetve hátrányait. (Bernd Kolossa)