A fiatalság értékrendje

A szórakozás egyik válfaja a "partizás": klubok, diszkók látogatása 

Mészáros György 2003-ban az Iskolakultúrában közölt tanulmánya nyomán vizsgáljuk a fiatalok értékrendjét. 

Az ifjúság kultúrája mindig annak a társadalomnak a tükörképe, melyben felnő. Ez a környezet ma kevés követendő mintát ad.

A világ évtizedek óta a jóléti társadalom bűvöletében él. Ahol már ezt megvalósították, ott görcsösen védik annak vívmányait, mindennel, mindenkivel szemben. Ahol ez még csak célkitűzés, ott akár a kulturális hagyományokat, nemzeti örökséget is feladva törnek a vágyott világ felé. A gazdasági előnyökért a társadalom sokszor nagy árat fizet. A teljesítményorientált mentalitás, az egymással versengő társadalmi alrendszerek komoly feszültségeket okoznak. Ezek az alrendszerek célorientáltan működnek, és nincsenek tekintettel az erkölcsi értékekre. Racionális, materiális elvek dominálnak és nem a közösségiek, az érzelmi intelligenciának nincs helye. Max Weber szociológus még egy korábbi állapot alapján a testvérietlenség világuralmáról beszélt. Az egyén válasza a szembefordulás, vagy a megfutamodás lehet.

A helyzet Magyarországon, mint felzárkózásra törekvő országban, ennél is rosszabb. A teljesítményorientáltság, és a racionalitás még inkább meghatározó. Egy felmérés adatai szerint a lakosságnak csak 40% - a elégedett az életével.

A jövő sem bíztat gyors változással. Ifjúságunk a technika és a kommunikáció globalitása következtében az európai értékek mentén szocializálódik, szubkultúrájuk gondolkodása kevéssé tér el európai társaik értékrendjétől. Az életet értelmetlennek látó fiatalok pótszereket keresnek. Egy részük a fogyasztásban, mások az élvezetben találják meg a vigasztalást.

A szórakozás egyik válfaja a "partizás": klubok, diszkók látogatása. Pillantsunk be a techno-partik világába.

A techno-house világa

A techno-partikról saját információforrás hiányában egy igen alapos írásból nyertem ismereteket.

Mészáros György tanulmányban számol be a fiatalok egyik, szubkultúrát alkotó csoportjának érzésvilágáról. Posztmodern korunk eljutott a kifulladásig, a korábbi értékek relatívvá váltak-állapítja meg. Értelemnélküliség, nihilizmus hatalmasodott el. A boldogságot a fiatalok a fogyasztás cikkeinek felhalmozásában látják: ide számítva az élvezetet, az élményt is. A legnagyobb hatással a fiatalokra a szórakoztatóipar van, a család és iskola értékközvetítő szerepe meggyengült. Velük szemben megerősödött a csoportstílusok, és szubkultúrák jelentősége.

A techno-house szubkultúra a fiatalok egy bizonyos csoportjában életformává vált. Ezt a kikapcsolódási formát gyakran parti-kultúrának nevezik. A csoport önálló szokásrendszerrel bír. A szubkultúra legfontosabb és legmeghatározóbb eleme a zene. A partik középpontjában a tánc van, de a parti közönsége "feszültségoldó technikákat " is használ, az élményt hang- és fényeffektusok segítségével teszik teljessé.

Az extázis-kultuszon és öröm-elvűségen túl az egyik legfontosabb szociális jellegű elem a tolerancia és sokszínűség gondolata. "A techno mindenkinek ugyanarról szól: Nem gondolkodni! Jól érezni magunkat. A közösség sajátos ideológiája a hivatalos normákkal szembeni értékek dominanciáját jelenti. A révület kultusza, a társadalmi hierarchia megbontása, "időleges felszámolása" jellemzi. Ezen túl a partin jelenlévő szimbólumok, képek, öltözködési formák, és verbális megnyilvánulások szintén hordoznak ideológiai tartalmat.

A "csak a hétvégéig húzzuk ki" mentalitás, és retorika demotiváló hatású az iskolát illetően, és az "iskolai túlélésre" berendezkedést jelenti. Az iskolával szemben ez a közösség az otthont nyújtja a társadalom deviáns tagjainak.

A vizsgálat a fiatalok gondolatvilágát új megvilágításba helyezi: a valóság elől egy saját, mikrovilághoz fordulás figyelhető meg. Leginkább a deviáns fiatalok egy részének idefordulása tapasztalható. Dolgozatomban ezt a képet egy- nem deviáns és kizárólag diszkóba járó fiatalok vizsgálatával- szeretném árnyalni.

A diszkók világa

Három 19 éves, egy gimnáziumi osztályba járó lány mesél szórakozási szokásaikról, és annak életükben játszott szerepéről. A lányok egy baráti kör tagjaiként, igen hasonló módon gondolkodtak a kérdéseket illetően. Önként jelentkeztek a válaszadásra, és készségesen válaszoltak minden kérdésre. A kérdéseket előzetesen feljegyeztem, és az összehasonlítás kedvéért tartottam is magamat hozzájuk, de a spontán megnyilvánulásokra is lehetőséget hagytam.

Mindhárom lány diszkóba jár, de van tudomásuk a techno világáról is. Mégsem erről kérdeztem őket, mert láthatóan meglehetősen egyoldalú, lenéző, és negatív képük volt az ottani dolgokról.

Diszkóba főleg a nyári szünetben járnak, akkor gyakorlatilag minden hétvégén. A tanév folyamán havonta, másfél havonta jutnak el ide. A helyszín megválasztása nem nehéz, két főnek törzshelye van, a harmadik a DJ-től teszi függővé, hova megy. Ha éppen nincs állandó fiúpartnerük, akkor 5-8 fős baráti társasággal indulnak el. Ez egy fiúkból, lányokból álló vegyes, laza kötődésű baráti társaság. Kedvelik a nyitott, szabadtéri helyeket, ahol a tömeg, és a füst kevésbé zavaró. Ketten megemlítik, hogy indulás előtt még isznak valamit, hogy lazábbak legyenek.

Elsősorban táncolni, beszélgetni mennek, ritkán az ismerkedés is fontos. Zenei ízlésük gyakorlatilag megegyező: a populáris, és a retro zenéket kedvelik. Fontos az igényes zene, ha nem ezt kapják, az elrontja a hangulatukat.

Egyikük, P. önbizalomszerzésnek szánja a diszkóba járást, magának akar tetszeni, énképén szeretne javítani. A tömeg nem zavarja, nem izgatja. Mindig boldognak érzi itt magát, hiszen már eleve csak akkor indul el, ha jó hangulatban van. O. szerint is a zenétől, és a társaságtól függ a jó hangulat. Ha ül, és nem táncol, az rosszkedvűvé teszi. Gőzkieresztő szerepű, gondűző hatású a hely, de a boldogság érzése sok minden mástól is függ.

K. szintén a társaság, és a zene együttes hatásától kerül jó hangulatba. Kikapcsolódni megy, együtt lenni baráti körével, az ismerkedés is könnyebb itt.

P. a táncolást tartja a legfontosabbnak, de nem mellékesen szemmel tartja DJ-ként dolgozó barátját is. Talán éppen ezzel függ össze, hogy nem tetszik az itt megjelenő sok tini, mert szemtelenek, és vadak. Tetszik viszont, hogy itt saját, belső szabályok működnek, és hogy felszabadultságot élhet meg. Bevallása szerint mégis gond nélkül le tudna mondani a diszkó-látogatásról.

O. szerint fontos, hogy a diszkó kiváló alkalmat tud teremteni az ismerkedésre. Nem tetszenek viszont a füstös helyiségek, az alkoholfogyasztás, és az ezt követő agresszivitás. Megemlíti, hogy parti előtt és közben is drogoznak a vendégek, ami nyilvánvaló mindenki számára, hiszen az jól látszik az adott személyeken. Leginkább a túlzott szeretet megnyilvánulások a gyanúsak. A diszkóba-járásról könnyedén le tudna mondani, az önmagában nem boldogítja.

K. megemlíti, hogy neki a tömeg, az igénytelen, és "bunkó" emberek nem tetszenek. A diszkóban szerinte elég gyakran fordulnak meg ilyen alakok. Ezért nem mindig vágyódik el otthonról, és le tudna mondani a diszkóról, akár végleg is.

A diszkó alternatívájaként, P. a baráti társasággal való összejövetelt, a sörözést említi. Ez a szórakozási forma néha többet ad, mint a diszkó-parti.

O. –nak szintén a társaság a fontos, a beszélgetés, a közös mozizás, a wellness, és más közös programok.

K. egyedüliként nem tud megnevezni olyan másik szórakozási formát, ami képes lenne kimozdítani otthonról.

Az öltözködés P. szerint fontos szerepet játszik a diszkó-látogatók körében. A feltűnő viselet szerepét emeli ki: flittereket, csillogó ruhákat említ, ami még a fiúknál is előfordulhat. Csak kevesen öltöznek extrém módon, főleg azok, akik ezzel anyagi hátterüket akarják megmutatni.

K. szintén feltűnő öltözetről beszél, de szerinte ez elsősorban a tinikre (15 év) jellemző, vagy akinek sok a pénze, és öltözetével ezt jelezni is kívánja.

O. az öltözködés kapcsán szintén a pénz szerepét hangsúlyozza. Szerinte a pestiekre a sznobság, az irigység, a lenézés jellemző, a vidékieknél a pénz nem annyira meghatározó.

A diszkó-élmény P. számára egy magával ragadó, feloldódást és eggyé-válást jelentő élmény, egyben az agy kikapcsolása, ami örömet okoz.

O. kevésbé patetikusan közös kikapcsolódásról, K. igazi élményről beszél, ami néha a tömegőrület kapcsán tapasztalható

P. szerint a diszkó vendégei között egyaránt vannak értelmes, és nem értelmes emberek. K. fiatal közönséget említ: a diszkólátogatók 16-35 évesek, a többség 20 év körüli. Nyáron a turisták, és a külföldiek száma igen jelentős.

P. az iskolát a stressz, a szabályok, és korlátok világaként éli meg, a diszkó ezzel szemben teljesen más világ, itt csak belső szabályok vannak.

O. számára az iskola a problémák, és a stressz színtere, a diszkó a felszabadultságé, és az örömé. K. képes elválasztani egymástól a két dolgot, az iskolának is meg van a maga helye és szerepe, a diszkó csak a hétvége tartozéka.

Közös diszkó-nyelvet a fiatalok az egyébként is használatos ifjúságin kívül nem használnak. Egyikük megemlíti, hogy egyébként is kevés verbális kommunikáció zajlik itt. Inkább a testbeszéd jellemző.

O. szerint az itteni közösség nem nevezhető testvérinek, vagy barátinak. P. a közösség kapcsán a nyitottságot, az ismerkedés lehetőségét emeli ki. K. szintén a befogadó közösségről beszél, de hangsúlyozza, hogy tartós kapcsolatok itt nem alakulnak ki.

K. viselkedése a diszkóban felszabadultabb, ami egy bizonyos határig jó érzést okoz. O ugyanúgy viselkedik, mint máskor.

A diszkóban P. szerint főleg az ismerkedés a vonzó. O. úgy látja: a legtöbben ismerkedni, rendesen felöltözni, drogozni, és inni jönnek ide. K. szerint menő partira járni, a kíváncsiság is vonzza az embereket, nem akarnak valamiből kimaradni. A hétköznap egyhangú, míg a diszkó eseménydús.

Tanulságok

A három lány válaszai nem mutatnak alapvetően más képet az ifjúság értékrendjéről, mint a techno- partikról készített tanulmány. A diszkóba-járás kihagyhatatlan, rendszeres programja sok fiatalnak, és továbbra is az ifjúságot lekötni képes legfontosabb szórakozási formák egyike. Maga a diszkózene, és a diszkótánc nem tartozik a legmenőbb irányzatok közé, a fiúk a keményebb, rockosabb zene hívei. Nem véletlen, hogy a válaszadók mindegyike lány volt, úgy gondolom a fiúk nem vállalták volna ezt el, nem szívesen vallották volna be az ilyen irányú érdeklődésüket.

A lányok elmúltak 18 évesek, úgy gondolják nekik már felnőttes szórakozási forma jár, ezért járnak olyan helyekre, ahol a tánc és zenehallgatás mellett, ismerkedni és inni is lehet. Az ismerkedés lehetősége komoly vonzerő, mert a mai fiatalok az ismerkedés egyéb lehetőségeit, romantikusabb módozatait egyre kevésbé kedvelik.

A lányok egy kiváló gimnázium tanulói, amit azért fontos hangsúlyozni, mert minden iskolai közösségnek van egy bizonyos önképe, egy elvárási szintje még a délutáni szabadidős programokat illetően is. Ha bizonyos helyeken nem találkoznak iskolatársakkal, akkor azt nyilvánvalóan ők maguk sem látogatják szívesen. Így kialakul az, hogy egy iskolai diákjai hova járnak táncolni, inni, biliárdozni stb. A lányok által említett helyek törzshelyeik, az ő körük ideszokott. Ezek a diszkók a környéken jól ismert, neves helyeknek számítanak, és hatásos reklámtevékenység is segíti népszerűsítésüket. A fiatalok úgy gondolják a minőség ebben is számít, és amiről sokat hallanak, az csak vonzó helyet jelenthet.

A diszkó-látogatás gyakoriságát illetően azt mondhatjuk: a lányok úgy érzik, hogy nem kell mindenáron jelen lenniük. Nem pótolhatatlan az ottani program, nincs egy összetartó állandó társaság, a diszkó nem helyettesíti az otthont. A nyári hétvégéken a diszkók új, idegen arcokkal frissülnek, ez a fiatal lányoknak biztosan felkelti a kíváncsiságát.

A szórakozás nélkülözhetetlen eleme az alkohol. A lányok erről nem beszéltek sokat, de kitűnt, hogy ez náluk is a partihoz tartozik. Mértéktelen fogyasztásról nem lehet szó, ez a törzshelyen, visszajáró vendégkör esetén visszatetsző lehet. Kis mennyiséget elfogadhatónak, természetesnek vélnek, egyébként nincs meg a kellő lazaság, feloldódni mástól nem tudnak.

A zene meghatározó szerepű, ez biztosítja a jó hangulatot, az ismert számok biztonságérzetet adnak. Révületbe esni ettől nem lehet, de a tömeg őrjöngése magával ragadó tud lenni. Az extázishoz minden bizonnyal szükségesek a tudatmódosító szerek használata is, ez ebben a körben nem feltétlenül általános.

A zene mellett a társaság alakítja a hangulatot, ez a jó parti fontos kelléke, de erre kevés befolyással lehetnek a látogatók. A nem kívánatos egyének között a kulturálatlan, alkoholt vagy drogot fogyasztó, pénzével hivalkodó, és a sznob pesti látogatók vannak. Idesorolják a lányok a túl fiatal diszkó-látogatókat is, ennek oka valószínűleg egy kicsit a féltékenység, másrészt a nekik szokatlan önbizalom és az ebből fakadó pimaszság. A fiatalok korai érése nyomán már természetesnek tűnik, hogy a szórakozás minden formájában tért nyernek a tinik, a baj az, hogy törvényekkel nem korlátozhatják jelenlétüket.

A külső zavaró tényezőkön könnyen túl teszik magukat a lányok, csak magánjellegű problémák esetén hagyják ott a partit. Képesek együtt élni a füsttel, az alkoholos, drogos közeggel, ami néha agresszív megnyilvánulásokat hoz elő. Mindez a mai fiataloknál már megszokott kísérője az együttléteknek.

Nincs a diszkó közönségének egy a technósokéhoz hasonló, egységes ideológiája, mindössze az a közös, hogy ide ismerkedni, és táncolni jönnek az emberek. Hiányzik a közös nyelv, a kommunikáció a hangzavarban gyakran lehetetlen. A lányok társasággal érkeznek, ismeretséget keresnek, de komoly beszélgetésekre itt nem kerülhet sor. Így csak egymásmellettiségről beszélhetünk nem együttlétről. Ez vélhetőleg keveset ad, ezért legközelebb újra elmennek, azt gondolva, hogy a közösen megélt este már közösségbe is forrasztja a társaságot.

Nem említik, hogy az öltözetük más csoportoktól megkülönböztetik őket, ez mutatja ennek az irányzatnak a meggyengülését, és azt, hogy egy "divatjamúlt" stílusiránynak nem érdemes minden elemét feléleszteni. A ruházat kapcsán merült fel a pénz szerepe, a lányok maguk nem tartoznak a pénzes vendégek körébe, így éles szemmel kiszűrik az azzal kérkedőket. A közhiedelem szerint a fiatal lányokat a partnerválasztásban a pénz igencsak befolyásolja, ez valószínű így is van, de úgy tűnik erről beszélni nem illik.

A diszkó a lányok életében fontos szerepet játszik, ahogy a középkorban a különféle ünnepnapok, itt a hétvége hoz az év munkával teli napjaiba változatosságot. A hétköznapok, amelyeket az iskolában töltenek feszültek, stresszesek, és szabályok köré épülnek. A válaszadó lányok közül kettőt tanulmányi eredménye is befolyásolja, a gimnázium kemény kihívásai állandó nyomást jelentenek. Ezért az iskola a negatív élmények gyűjtőhelyének számít. A jó tanulónak számító lány életében az iskola egyenrangú a délutáni kikapcsolódást nyújtó intézményekkel. A diszkó így is a felszabadító élmény, a saját szabályok, az öröm színtere. El kell ide jönni, hogy az ember kikapcsolhassa az agyát, és a felhalmozódott problémákat elfelejtse.

A diszkó nem lép az iskola helyébe, nem játszik szerepet a szocializációban, mindössze az élet egyhangúnak tartott hétköznapiságát próbálják egy ilyen mesterséges eszközzel színesíteni. Nem törli el a hétköznapi szabályrendszert, a viselkedés normái itt is érvényesek. Nem alkot zárt világot, kevés közös dolog köti össze az embereket.

A fiatalokat nem a diszkótól kell elrettenteni, és visszatartani, hanem olyan oldott, emberi iskolát kell teremteni, ami önmagában képes örömet nyújtani, és tartós kapcsolatokat létrehozni. Ehhez meg kell újítani az oktatást, az intézményrendszert, és főképpen a társadalom mentalitását. Neveljünk világra nyitott és boldog embereket, a leterhelt, és magányos diákok helyett.

Mészáros György: Techno-house szubkultúra és iskolai nevelés. Iskolakultúra 2003/9.