A clunyi reformok
A Karoling-birodalom felbomlása anarchiához vezetett. A normannok, mórok, magyarok nyugat- európai betörései, a mindennapi nyomorúságok nem kedveztek a szerzetesek elmélkedő életmódjának. A kolostorokat kifosztották és felégették, a szerzeteseknek menekülniük kellett. Lehetetlen volt a szerzetesi életet irányító szabályokat betartani. Néhány mélységesen hívő férfi mentette meg a szerzetesi életet azzal, hogy megreformálták a kolostorokat, és visszaállították a morális értékek rangját. A végrehajtása veszélyekkel járt: előfordult, hogy a bencés Regulának érvényt szerezni akaró apátot megmérgezték.
Az egyik leghíresebb galliai kolostorba, Fleurybe érkező Odo clunyi apátot fegyverrel a kézben fogadták. Odo bátorságára és hitére vallott, hogy bebocsátották. Cluny burgundiai kolostort 910-ben alapította Jámbor Vilmos Aquitánia hercege. Közvetlenül Róma fennhatósága alá tartozott, így mentes volt a későbbi helyi beavatkozásoktól. Az első apátok a reformnak szentelték életüket, ezt nem csak francia földön hajtották végre, hanem a német birodalomban, Itáliában, Hispániában, Angliában is. Kezdetben a megreformált apátságok megőrizték önállóságukat, később fokozatosan szoros kapcsolat létesült köztük és Cluny között. A bencés monostorok önállóságát a feudális jellegű kapcsolatrendszer váltotta fel. Így jött létre a clunyi kongregáció, melyet II. Orbán pápa hivatalosan elismert.
A clunyi rend arisztokratikus volt, a szerzetesek főleg a nemesség köréből kerültek ki. A kétkezi munkát már nem tartották szerzetesekhez (többségük felszentelt pap volt) illő foglalatosságnak, helyét a részletesen kidolgozott liturgia vette át, mely idejük jelentős részét betöltötte. A földeken és a műhelyekben a laikus testvérek dolgoztak. Cluny szervezete a feudális hierarchián alapult. Az apát abszolút uralkodó volt, aki gyakran utódját is kijelölte. A rend valamennyi kolostora az ő fennhatósága alá tartozott, számukra nem is engedélyezték az apátság státusát, hanem perjelségek voltak. A Cluny öt lányának nevezett öt kiváltságos perjelség saját filiálékkal rendelkezett. Az apát nevezte ki a perjeleket, de a filiálék perjeleit az öt kiváltságos perjelség fejei nevezték ki. Szoros volt a kapcsolat Clunyval, minden szerzetesnek életében legalább egyszer el kellett mennie az anyakolostorba, hiszen a novíciusokat itt avatták a rend tagjává. A 10. század közepétől csodálatos gyorsasággal növekedett a clunyi rend, népszerűsége tetőfokán, a 12. század elején közel 1500 kolostor tartozott hozzá. A pápák jelentős mértékben támogatták, nem egy közülük korábban clunyi szerzetes volt. Cluny napirendje a szertartások miatt zsúfolt és megerőltető volt, és ennek köszönhető a rend 12. század végi hanyatlása is.
A 10. századi angliai reform rövid életű volt, de a szerzetesi élet a művészet rendkívüli virágzását tette lehetővé. Az angolszász kolostorok 10. századi reformjánál tartósabbnak bizonyult a flandriai és lotaringiai reform. A Clunytől független lotaringiai mozgalom a Metz melletti Gorzeból indult ki, és hamarosan hetven kolostor megreformálásához vezetett. A reform eljutott Rómába és más olasz központba is, de ezeken a helyeken nem tudott tartósan meggyökerezni. Monte Cassino és Cluny között viszont szívélyes kapcsolat jött létre. A 11. században Franciaországon kívül Spanyolországban volt a legerősebb Cluny befolyása. A német birodalomban a császárok lelkesen támogatták a szerzetesség és a vallásos élet minden reformját. Az újonnan megtérített országokba a kolostorok nem csak a kereszténységet hozták el, hanem lényeges szerepet játszottak a műveltség és a kézművesség elterjesztésében is.
G. Zarnecki "Kolostorok, szerzetesek, barátok", Corvina kiadó, 1986