A bensőleg keresztények világossága

A világot, s aki benne botorkál, csak sejtések kormányozzák: cselekedeteiben egyik ember csak találomra, mint a vak, igazodik a másikhoz, s lépten-nyomon egymásba ütköznek, lökdösődnek. De amazoknak kétféle világosság fényeskedik: az értelem világossága és a hit világossága; mindkettő a Szentlélektől ered. Bár le kell mondaniuk értelmükről, a Szentlélek visszaadja nekik, mégpedig megtisztított, csiszolt állapotban, olyanok, mintha száz szemük lenne, bármit látnak, hallanak maguk körül, mindenütt Isten nyomára lelnek, és mindent Isten szolgálatára tudnak fordítani. Így bizonyára sokkal bölcsebbek a világ minden filozófusánál, akiket Isten igazságosan vakságra ítélt, hogy bár mindent tudni vélnek, semmit se tudjanak. Tudományuk megreked a felszínen, nem egyéb, mint külső megfigyelés, nem hatol a lényegig, mely Istennek mindenen eláradó dicsősége. Aztán persze fényesen világít nekik a hit világa, hogy már ne csak azt lássák és ismerjék, amit a szemükkel látnak, és fülükkel hallanak, és ami jelenvaló, hanem mindazt is, ami nem jelenvaló és láthatatlan.

A világ látó kezet akar, hogy amit markában tart, annak hihessen, míg a keresztény oly bátran bizakodik a láthatatlan, nem jelenvaló, eljövendő dolgokban, hogy miattuk a jelenvaló dolgokat megutálja. A világ bizonyítékokat akar, a keresztény beéri Isten puszta igéjével. A világ szavatosságot, kezességet keres, a keresztény minden bizonyíték helyébe a hitet állítja. A világnak mindig van miért kételkednie, haboznia, visszariadnia, a keresztény teljességgel hisz, engedelmeskedik, aláveti magát.

Úgy láttam magam előtt e világot, mint valami nagy óraszerkezetet. Sok-sok oszlop, kerék, fog, rovátka látszott, mind mozgott. Az egésznek középpontjában a láthatatlan főkerék, amelytől az összes többi mozgása eredt. Elmondom világosabban. Láttam Isten dicsőségét, láttam, hogy Isten hatalma betölti a mennyet, a földet, és betölt mindent. Az Ő mindenhatósága mindenre kiterjed, minden az Ő akaratából történik. Láttam, hogy minden ember egyedül Istenben, Isten által él, mozog és marad fenn. Láttam, hogy az Ő szeme hogyan járja be az egész földet, és lát mindent, s szüntelenül belelát minden embernek a szívébe. Észrevettem azt is, hogy irgalmassága elárad minden cselekedetén, a legcsodálatosabb módon akkor, ha az emberekkel érintkezik. Mert láttam, mennyire szereti az embert, s a javukat akarja: türelmes a bűnösökhöz, megbocsát a vétkezőknek, a tévelygőket hívja, a megtérőket visszafogadja, a késlekedőket várja, a vonakodók iránt elnéző, tanítja a tudatlanokat, elesés után felemel, akik kérnek azoknak ad, akik zörgetnek, azoknak megnyit, akik nem keresik, azoknak maga megy elébe. Azt is láttam, milyen szörnyű és félelmetes, ha haragra gerjed a vele dacolók és hálátlanok ellen, hogyan üldözi és éri utol őket a haragja, bárhová is meneküljenek. Az Ő kezét elkerülni nem lehet, s a kezébe kerülni kibírhatatlan. Félelmetes és magasztos Isten uralkodik mindenek fölött, minden csakis az Ő akaratából történik.

Comenius " A világ útvesztője és a szív paradicsoma" Bibliaiskolák Közössége, Budapest, 1990